Horogkeresztkérdés

Nemrég beleszaladtam (véletlenül épp résztvevőként) egy beszélgetésbe arról, hogy kell-e tiltani a náci, kommunista stb. szimbólumok nyilvános használatát. 

A privátot nyilván már csak azért sem kell, mert nem is lehet, ha én horogkereszt-mintás tapétát dobok föl a nappaliban, mert az megy a könyvespolcon álló Goebbels-összkiadáshoz, ahhoz senkinek semmi köze. Hisz otthon, a négy fal között csinálom, ami egyesek szerint feltétele a bármilyennek levésnek (ami szintén hülyeség, hisz darabolós gyilkos a magánszférámban sem lehetek), de az a helyzet, hogy igazából csinálhatnám nyilvánosan is.

Mert ha egy buta tekintetű alak kurva nagy horogkereszttel a pólóján menetel az utcán, akkor nyilvánosan azt állítja magáról: én egy rohadt náci vagyok. (Vagy: Megbuktam történelemből, és különben is, a haverom szerint ez csak egy óind napszimbólum, és akkor biztos az, a haveromnak megvan mind a nyolc osztálya. Vagy lehet több is...) Szóval a nyilvánosan viselt/körbehordozott nyilaskereszt, sarló-kalapács, vörös csillag, körbe zárt A-betű vagy stilizált semjénzsolt-fej, csak nyilvánvalóvá teszi, hogy az illető minek tekinti magát, avagy minek akar látszani. 

Persze nem biztos, hogy ezektől már eleve náci, komcsi, anarchista, vagy értelmi fogyatékos, lehet hogy egyszerűen csak tudatlan, lásd a "megbuktam töriből" értelmezési keretét. De a vélt vagy valós identitás nyilvános felvállalása legalább lehetővé teszi, hogy a környezete viszonyuljon hozzá, plusz neki sem kell rejtőzködnie, a sorok között bujkálva zsidózni,gyíkemberezni, csakafideszezni.

Szóval az önkényuralmi szimbólumok tiltása nem csak azért marhaság, mert betarthatatlan szabályokat eredményez, melyek nem is képesek az eredeti szándékot leképezni (a horogkereszt tilos, de egy hitleres pólóért már nem szólhat be a rendőr - pedig a kettő használati értékében egykutya), hanem mert csökkenti a társadalmi láthatóságot is. Ha valaki náci, akkor nem baj ha ez eleve látszik rajta, és nem csak akkor derül ki, mikor hatalomra kerülve hadat üzen Izraelnek.

És még egy mellékszál, ami eszembe jutott: mi van a horogkeresztes (sarló-kalapácsos etc.) tetoválásokkal? Elő lehet-e írni valamiféle jogszabályban a kötelező pólóviselést annak, akinek a mellére van varrva a szvasztika, vagy azt, hogy kötelező kegyen neki átrajzoltatni mondjuk Rubik-kockává, és azt fizeti-e az állam?

newstatesman.com (jó a felirat is, jobb lent...)

Ha Edward Nortonon igazi lenne a cucc a fenti képen (ami az Amerikai história X című remekműből van, ha valaki nem jönne rá), az nálunk okozna némi fejtörést a büntetőbírónak, akinek a kirekesztő-fajgyűlölő strandolás miatti eljárást kellene levezényelnie, miután állampolgári bejelentés alapján a színészt előállítják a siófoki Ezüstpartról.

Mert egyébként a szólásszabadsága belefér az is, hogy valaki náci legyen, vagy tetszőleges ostobaságokat beszéljen, egész addig míg nem uszít közvetlenül. És persze az is belefér, hogy akiknek ez nem tetszik, az elküldhesse a náci módon beszélőt a kurva anyjába.

Azt hiszem a lényeg annyi, hogy a jognak nincs más esélye/lehetősége, mint a tettek alapján ítélni, pusztán a szavak miatt meg nem köthet bele senkibe. Ahogy az egyéb szimbólumok miatt sem.

Mert (és akkor megkerülhetetlenül jön a beszédaktus-elmélet) valami kimondása vagy felmutatása csak akkor lehet a jog tárgya, ha maga is cselekvés-értékkel bír, vagy cselekvéshez vezet. Addig nincs mit megítélni, mert gondolni bármit szabad, már csak azért is, mert a fejünkbe - egyelőre - még nem lát bele a hatalom, bár mindig is szeretett volna.

Második mellékszál: a beszédaktus-elmélet arról szól, hogy szavak és tettek között nincs éles határ, mert valami kimondása is lehet cselekvés, sőt bizonyos dolgokat csak így lehet megtenni. Megátkozni, esküdni, ígérni pl. csak szavakkal lehet. És közben bizonyos tettek is pontosan lefordítható nyelvi közléssé, a bazmeget nem csak mondhatjuk, de mutathatjuk is, ha van hozzá középső ujjunk. Például a Hitler-pólós retardáltaknak. (És direkt nem Che Guevara-pólósat írtam, mert ő azért egy bonyolultabb esetvolt, de én őt sem húznám magamra. Ma már...)

Szóval a kínos szimbólumokat nem kell tiltani, mert nem érdemes, az általuk jelképezett eszmék cselekvéssé fordítása az, amihez már az államnak is köze lehet. Azért járhat a pofánvágás a főhatalom részéről, preventív célzattal is, hátha máskor másoknak már nem lesz kedve náculni, vagy nem annyira.

Egyébként meg mindeni nyugodtan lehet lelkében náci, ez szabadságában áll, nekünk meg semmi közünk hozzá, míg nem kezd náciként viselkedni.

Mondtam ezt én, a lelkében anarchista,az  agnosztikus-szkeptikus hiábavaló.

És ez az, ami nem az (ritkanlathtotortenelem.blog.hu)