„Nem sokkal azután, hogy megöltem magam, munkát találtam a Kamikaze pizzériában.“
Mivel egyre közelebb érzem magam ahhoz, hogy a tizenöt-húsz percnyi film után bevágott tíz perc reklámoktól dühöngő pszichopatává változzak, inkább online fogyasztok bármit. Politikai vitaműsorokat és „ki süt szuicid cukorbetegeknek való tortát, hat és fél perc alatt“ típusú konteszteket egyaránt, zenei videókat meg nyilván, hisz nálam a „Magyar Sláger TV“ , a Muzsika meg a Nóta csatornák vannak, meg a VH1, ott viszont állandóan egy zöld hajú, hormonzavaros csaj ugrál egy plázában, valami prüntyögésre...
Úgyhogy ma délelőtt is kerestem valamit, ami szórakoztat, ne adj isten elgondolkodtat, de semmiképp sem tapos belém (azt megteszi a nagybetűs Élet)esetleg írhatok róla kritikát, mert muszáj lehajolni minden honoráriumért.
De még a jelentős videómegosztókon is nehéz találni bármit, ami megfelelne, azaz fogamra (szememre? esetleg szemfogamra...) való, még nem láttam, és előreláthatólag nem nyomom ki húsz perc után, falra hányt borsót bazmegelve.
Így aztán rákeresetem arra, hogy a „a világ legrosszabb filmjei“, hogy azok között garantáltan találok valami szórakoztatót, bár írni róluk, legalább is úgy, hogy ezért fizessen a kiadó, esélytelen. A szoba illetve a Kilences terv az űrből című opuszokat korábban már végigrémültem, így nekiálltam a Katasztrófafilm című nomen est omen-nek. Hát ja, a kirívóan szar filmek akkor tudnak szórakoztatóak lenni, ha nem szándékosan szarok, ha az alkotók valami nagy-nagy ugrásra készülve landolnak a szakadék mélyén. Ez viszont eleve a trash kategóriába nevezett a bulvárcelebes-fingós vicceivel, így nem mókásan ócska lett, csak simán egy - a borzasztó izzadtságszagon túl - jellegtelen jelentéktelenség. Úgy hogy húsz perc után jött a bazmegelés, aztán leállít, töröl, kukát ürít, hogy legközelebb még véletlenül se...
Komolyan elgondolkodtam a Botrányos pompomlányok című kamaradrámán, miszerint lélektani horroron, illetve a Csuklónyiszálók (sic!) névre hallgató tinivígjátékon, ahol a leírás szerint valami öngyilkos csávó kerül pokolra, de aztán a második mellett döntöttem. Elvégre nevetni jöttem Cézárt, és csak aztán temetni.
mafab.hu
A film amúgy nem is rossz, mert bár nem egy Fellini, de speciel az ő filmjeit sosem kedveltem igazán. A sztori igen vidám. Főszereplő srác, bizonyos Zia szerelmi bánatában szétfolyatja vérét a fürdőszobában, de nem kárhozik el rögtön, hanem csak a pokol előszobájába kerül. A fürdőszobából, khm...
De ott minden majdnem pont olyan, mint itt, illetve minden egy kicsivel rosszabb - panaszkodik hősünk, aki nyilván még sosem járt rendes, harmadik világbeli nyomornegyedben, menekülttáborban vagy a Népszínház utcában. Azokhoz képest nem is rossz a filmbéli pre-kárhozat, van sör, pizza és szplínes nyavajgás. (És akkor az erkölcsi tanulság numero uno: Ne legyél öngyilkos, mert érdemben azzal sem változtatsz semmin! Ráadásul a pokol előszobája, ami feltűnően amerikai külváros-alakú, csupa öngyilkossal van tele, szóval a társaság ott is nyomasztó.)
És a srác nem is érzi valami jól magát, még mindig hiányzik a csaja, meglepő módon depressziós lesz a purgatóriumban, sőt már az öngyilkosságról beszél. Nála ez nyilván valami cirkuláris izé, és azt tényleg megnéztem volna, hogy akkor hova kerül, illetve milyen pizzériába mosogathat papírdobozokat.
De nem, e helyett már megint majdnem szerelmes lesz, félhülye hasonszőrűekkel haverkodik, és a többiekkel ródmúvizik egyet a túlvilágon, ami feltűnően még mindig a Júeszéj, legalább is annak középnyugati hátsó udvara. (Tényleg, az ufók is mindig a Fehér Ház szétlövésével kezdik, hisz minden Amerikában van, történik és pusztul el, legalább is ami szerintük számít. Komolyan el bírom képzelni, hogy vannak számosan olyanok, akik szerint nem hogy Ausztrália vagy Európa nem létezik, de a kanadaiakat is csak a South Park készítői találták ki, tanulságul.)
Viszont megjelenik Tom Waits mint útitárs (aki a kutyáját keresi, ha már az életének nem volt értelme), és túinvan alapon segít keresni Zia csaját, mert a hírek azért arrafelé is terjednek, és a csávó megtudja, hogy az exe szintén öngyilkos lett, tehát valahol ott lófrál ő is.
Igen ez ennyire vidám film, miközben műfajilag legtöbbször "romantikus drámának" szokták besorolni. pedig nem romantikus, drámát csak nyomokban tartalmaz, inkább afféle keserédes rinyálás arról, hogy úgyis mindegy. Néha humoros, néha szirupos, nem elviselhetetlenül, csak pont annyra, hogy fájjon, de kivárjuk a végét.
(A zenék nagyon jók, azt viszont nem tudom elnézni, hogy a főszereplő szinkronhangja Steiner Kristóf médiahernyó, aki valójában a meleg, vegán Gangsztazoli, az affektáló műmájer, akinél azonnal átkapcsolok, kikapcsolok vagy menekülök.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése