2021. január 13., szerda

A nagy marsi háború, 1913-1918

A History Channel igazán ritkán áll elő olyan tartalommal, amely pedig nevéből logikusan következne, jobbára egy Las Vegas-i zálogház félkretén személyzetének dokumentált munkanapjait, egészen kretén ufóhívők összeesküvés-elméleteit, meg elhagyott raktárak és reptéri csomagok árverezéseit követhetjük nyomon általuk. De amikor történelmi témához nyúlnak, akkor ahhoz aztán hozzá van nyúlva rendesen, mint a fentebb jelzett című, fene tudja milyen műfajú filmjük esetében is.
A Nagy Marsi Háború nem egyszerűen egy fikciós elemekkel dúsított (ál)dokumentumfilm, hanem egy komplett fikciós narratívára felhúzott, szórakoztatva ismeretterjesztés. Valójában bemutatja az első világháborúnak, ha nem is a történetét, de a világát: a kor nemzetközi viszonyait, a háborús erőfeszítéseket, a harcok technológiai-logisztikai hátterét, és a fronton harcolók vágyait reményeit, félelmeit.

ritkanlathatotortenelem.blog.hu

Valójában történelmi tényekből és korabeli dokumentumokból legóznak egy össze egy sci-fit, ami tűpontosan mutatja be az első modern háború világát, amivel igazából elkezdődött a „rövid huszadik század“. (Kis kitérő: A „hosszú tizenkilencedik század“ 1789-ben, francia forradalommal kezdődött, mert ott roppant meg az addigi, rendi abszolutizmus, és 1914-ig tartott, mert az első világháború kitörésével ért véget az ipari forradalmakkal cizellált, gyarmattartó-nagyhatalmi világ törékeny egyensúlya. A hosszú tizenkilencediket kompenzálandó, a huszadik század viszont tényleg rövid volt, mert 1989-90-ig tartott csak, hiszen akkortájt omlott össze a századot meghatározó kétpólusú világrend. Én még emlékszem is erre, de ismerek olyanokat, akik akkortájt születtek, és ők, meg pláne a mai húszévesek, sokszor hülyén néznek arra a felvetésre, hogy a XXI. század már több mint harminc éve zajlik. Vagy tart, illetve elszenvedjük.)
Bár töridolgozatokhoz fokozottan nem ajánlott forrásmunkaként, az egész koncepció annyira ötletes, hogy ha tévés producer lennék, a sarki kocsmában viszkizném magam önsajnálatba, hogy ez miért nem nekem jutott eszembe. De nem vagyok tévés (régen egy kicsit mondjuk voltam, az akkor még tényleg közszolgálatinál), viszkit csak filmekben látok, a sarki kocsmában meg sok éve voltam utoljára.
Nade a lényeg:

1913-ban idegenek szállták meg a földet, és 1918-ig tartott a Nagy Háború a marslakók ellen. Ez a „dokumentumfilm“ a háború kitörésének századik évfordulójára készült, és egészen plasztikusan mutatja be - rendesen archív, fekete-fehér filmfelvételeken - ahogy a lövészárkokban lapuló katonákra támadnak a több emeletnyi magas, nem kissé pókszerű, marsi harci izék. Robotok, birodalmi lépegetők, vagy maguk  marslakók, tudja fene, akik a puszta méretükkel kompenzálják azt, hogy egy unalmas bolygóról jöttek, és technika fejlettségük ellenére sem bírnak el az ócska puskák, silány húskonzervek és papírrepülők segítségével védekező emberekkel. A marsbéli pókok élve marcangolnak katonákat (lovasokat lovastul), de Zigy Stardust nélkül nem megy nekik perfektül a leigázás. (Már ha valaki érti az ez esetben nem  indokolatlan David Bowie-referenciát...)

hir.ma

Pedig rendes globális inváziónak indult a dolog, a marslakók oda csaptak először, ahol gondolták hogy igazán fájhat, azaz letámadták a Német Császárságot, akik szerte Európában a legbüszkébbek voltak arra, hogy milyen szépen tudnak felfegyverkezve, alakzatban menetelni.
Aztán a britek összerántottak egy antimarsista koalíciót, mozgósítva a komplett nemzetközösséget und gyarmatbirodalmat, hisz támadó űrlények ellen a leghatékonyabban a nepáli ghurkák és a kanadai lovasrendőrök bevetésével lehet küzdeni, mint az közismert.

És akkor szép hosszan elmesélik nekünk az egész történetet, visszaemlékezések, naplójegyzetek, történelmi dokumentumok segítségével, mintegy mellékesen kitérve némely indián mítoszokra, klasszikus katonai taktikákra, a nagyhatalmak kamarilla-politikáira, vagy  a hátország ellátási nehézségeire.
Két óra perfekt szórakozás, miközben tanulunk is valamit, bár úgy rémlik,t az első világháborúból jó voltam egykor, emlékszem például  az 1916-os, a skagerraki tengerszorosnál megvívott csatára, amire leginkább csak a skandináv iskolások szoktak, de nekik speciel muszáj.

A film egyébként 2013-as (és itt lehet megnézni), nem is értem, eddig hogy maradhatott nálam a radar alatt. Valószínűleg kissé előítéletes vagyok a csatornával kapcsolatban, nem indokolatlanul, de túlzottan általánosítva. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése