2022. január 13., csütörtök

A feleslegesen két szék közé esés diadala

Jajj nekem, sérelmemre megnéztem a The King's Man című izét, ez úttal tényleg nem szívből, kötelességből csupán. Mert az első két Kingsman-filmet szerettem, bár ma már magánéleti okokból keserű nosztalgiával nézem őket (pontosabban épp hogy nem nézem, csak ha megy valamelyik tévében), szóval gondoltam, ezt  az előzménymozit is látnom kell. Hiba volt.

Nem mondom, hogy a film szar, de hát nem is jó, viszont teljesen, de tényleg totálisan felesleges. Szinte semmit nem hoz az első rész hangulatából (leszámítva néhány konstans díszletet meg a zene egy-egy motívumát), lassú, vontatott és sokszor már önmaga paródiája, ami szörnyű. Hisz az első két Kingsman, úgy is mint képregény-adaptáció, a James Bond univerzum sajátos humorú paródiája volt, de ezt onnan tovább tolni már nem érdemes. Itt meg néha - mondjuk Raszputyin szinte összes jelenetébe - a paródia paródiáját vezetik elő, miközben a film második felében, egy párhuzamos szálként megkapjuk az 1917 háborús borzalmait. Szóval vannak a nagyrealista hullahegyek a lövészárok sáros-véres miliőjében, meg vannak borzasztó ripacskodások a másik szálon, hát ez amitől aztán a két szék közé esik, és zavarba ejtővé válik eme mozgóképes próbálkozás.

puliwood.hu

A film amúgy felületes, amikor realista akar lenni, és szánalmas, amikor humoros, a történet szót sem érdemel, a karakterek meg tényleg képregényfigurák. Mondjuk az első két részben is azok voltak, csak ennek ott volt értelme, itt meg sima felületességnek tűnik ez az alig megrajzoltság.
Ja, a sztori annyi, hogy a Ralph Fiennes által játszott Lord Oxford (vagy ki a frász) megígéri haldokló nejének, hogy majd jól nagyon vigyáz a fiukra, Conradra, aki viszont mindenáron be akar vonulni a seregbe, az épp kitörő első világháború árnyékában. Meg is teszi, a fater meg közben megszervezi a Kingsmant, a világ leghülyébb magán(!) titkosszolgálatát. Oszt' ennyi. Közben zajlik a háttérben a nagypolitika, királyok, hercegek, grófok -  egy komplett történelmi képregény, főleg karikatúra stílusban megrajzolva.

A színészek szódával elmennek, Fiennes azért nem tud igazán rossz lenni, Tom Hollander egész vicces, ahogy egyszerre három uralkodót játszik (angol király, orosz cár, német császár - persze ők a valóságban is unokatestvérek voltak, közös nagymamájuk, Viktória királynő okán), Gemma Arterton meg a végére tisztára úgy néz ki, mint anno a St.Trinian's-ben, lehet hogy nem véletlenül.

Nekem nem hiányzott volna Colin Firth vagy Mark Strong (vagy a jó seggű svéd csaj), de így utólag azért őket mégis szívesebben nézném újra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése