Görcsök

Pontosabban A Görcsök, azaz The Cramps, úgy mint ébresztő zene a reggeli kávé mellé. Nincs jobb egy hideg téli reggelen, pláne mert a zenekar Kaliforniában alakult. Alapvetően punknak könyvelték el őket (aha, így kerültek a látókörömbe), de ők a ramonesi értelemben voltak punkok, azaz alapvetően egyszerű rockabillyt játszottak, csak épp egy drótkefe stílusában, vagy hangulatában. Mindegy, ebből a képzavarból már úgysem mások ki. 

És hát a Ramoneshez hasonlóan ők is a CBGB (ami egy New York-i klub volt a hetvenes évektől) nevével fémjelzett, mondjuk hogy zenei mozgalomhoz tartoztak, úgy művészileg, mintalapvető nonkonformizmusukkal. Ami persze abban a szubkultúrában épp hogy konform volt, de hát ettől volt ez egy szubkultúra.

1976-tól 2009-ig léteztek, ami azért egy ilyen bandánál már tekintélyes időtáv. A két alapító Eric Purkhiser és Kristy Wallace, előbbi énekesként kántálta a szövegeket, utóbbi meg tupírozott hajjal kezelte a gitárokat, aztán a többiek rendszeresen cserélődtek körülöttük. A zenekarnak 209-ben az énekes halálával lett vége, de addig is csináltak lemezeket, bár egy zenekarnál azért ez nem szokatlan, mondjuk egy focicsapatnál már az lenne.

Híresek voltak arról, hogy különösen hülye művészneveket választottak maguknak (Eric pl. Lux Interior néven futott, pedig esetében indokoltabb lett volna az Extravagant Exterior, Kristy meg simán Poison Ivy volt a Batman-ből), meg hogy a minimalista daráláshoz gyakran írtak vagy nagyon sötét, vagy kifejezetten érzelmes szövegeket.

És akkor korai, megy kési felvétel, 1980-ból, illetve 2006-ból. Én ma ezekre keltem, mert bár csináltam kávét, de még most is várom, hogy ihatóra hűljön.