Nem dehogy, csak egy horror, a másik az valami egész más, de érdekes, hogy ugyanabból a zsánerből, illetve annak a klasszikus kliséiből talán nem is lehetne két egymástól távolabb eső mozgóképet összerakni.
Történt ugyanis, hogy megtekintettem a Hotel Transsylvania negyedik, és szerencsére utolsó részét. Az első kettő még nagyjából szórakoztató volt, a harmadikat már untam, ezt meg teljesen felesleges volt elkészíteni. A sztori béna, a grafika kidolgozatlan, igazából gyurmafilmnek jobban nézne ki, ha már eleve olyanok a szereplők, mintha gyurmából lennének, még szerencse, hogy a látvány legalább nem pixeles. Plusz, hogy elég rövid is a cucc, na ja, nem moziforgalmazásra szánták, ez eleve az Amazon streamingjére került csak fel. (Meg az animátorok nagyjából home office-ban rakták össze a karanténban, és hát e, ami meg is látszik rajta)
Egyébként a sztori valami olyasmi, hogy Johnny, a végtelenül idegesítő, idétlen egyik főszereplő szörnnyé változik, Drakula, Frankenstein szörnye vagy egy múmia viszont emberré, és akkor innentől az a küldetés, hogy mindenki változzon vissza. És hát vannak benne poénok, kábé háromszor fel is röhögtem, de egy vígjátéktól ez kevés, miközben meg a sok feleslegesen érzelmeskedő szöveg, hisz a kvázi-gyurmafiguráknak nincs komolyan vehető személyiségük. Egyszer elment szódával (izé,gulyáslevessel, ebéd közben), de azóta már töröltem is, mert én aztán nem nézem meg újra
digitalspy.com
---o---
A másik film pedig az Éjszaka a házban című 2020-as mondjuk hogy horror volt, ami persze nem egy unalmas, patakvéres, hentelés, hanem egy jól felépített kamaradráma, persze kísértetházzal, hullákkal, sötét titkokkal a múltból, ahogy azt kell. Így aztán az a furcsa helyzet áll elő, hogy külön-külön mindent láttunk már, minden elemét a sztorinak, de így egybe mégis eredeti bír lenni.
A történet szerint a lassan középkorúságba hajló kisvárosi tanárnőnek öngyilkos lesz a férje, ő meg megpróbálja feldolgozni, az esténként elfogyasztott üveg konyakkal, valamint kevés sikerrel. Mert ugye jönnek a a néhai sötét kis titkai, először csak idegen, de a feleségére feltűnően hasonlító nőket ábrázoló fényképekkel, a pasas labirintusok iránti furcsa vonzalmával, egy konkrét vudubabával, aztán a könyvesboltos csajjal, akit konkrétan fojtogatott is, mikor az asszony nem volt otthon. És a nézőnek esélye sincs megfejteni, hogy akkor most tényleg egy konkrét szellem kísért, esetleg egy kísértet szellemeskedik, a csaj simán megzakkant, és most hogy ráiszik, már csak a saját tudatalattiját látja kivetülni, vagy hogy akkor a férj tényleg pszichopata gyilkos volt, aki a bé nejére hajazó nőkre vadászott, és aztán egy tiszta pillanatában az öngyilkosságba menekült.
Szerintem amúgy ez a megfejtés, esetleg hogy a nő akart öngyilkos lenni, és ehhez kellett kivetítenie a rá vadászó szellemet. Aki amúgy lehet hogy nem is az egykori társ, hanem valami túlvilági izé, csak a férj alakjában, mert ez nem az a mozi, ahol véres-szutymákos trutymók támadnak az űrből, vagy egy másik dimenzióból. És ez a túlvilági izé, mondjuk entitás sugdosott a pasi fülébe, hogy igazán, de tényleg nyírja már ki az asszonyt, de azt meg nem akarta, úgyhogy elkezdett a feleségére hasonlító nőket felhajtani. De itt pont az a jó, hogy többféle megfejtés is lehet...
port.hu
Szóval ez egy horror-klisékkel is operáló krimi-dráma, némi megőrülés-történettel fűszerezve, és tényleg nem lehetett nem nézni. Nagyon jó tempóba adagolja az újabb fordulatokat, csepegteti az információkat, és mutatja be a főhősnő szétesését. Amúgy a sztori nagy része a főszereplő Rebecca Hall arcán játszódik le, aki igazán nagyot ment ezzel a filmmel. Már csak miatta is érdemes volt megnézni, mert ami itt az atmoszféra, azt nagy részben ő teremti meg, tényleg remekül.
A vége egy kicsit sablonos és összecsapott, de hát nehéz ma ennél sokkal eredetibbnek lenni a műfajban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése