A Szörnyszülöttek (magyarul Freaks) című 2018-as keltezésű izét csak azért néztem megtekinteni, mert alapvetően jókat olvastam róla, de kár volt. Nem tudom mit szívtak azok, akiknek ez tetszett, de abból a cuccból én is kérnék, szeretnék egyszer ennyire lelkesen állni világ ócskábbik feléhez, melyet ez a műalkotás is erősít.
Mint egy rendes low-budget darabnál, itt is a klausztrofóbia a meghatározó élmény, hisz le lehet forgatni a cuccot egy házbelsőben, meg pár külső helyszínen a környéken, ami önmagában nem is lenne baj (lásd Clerks), csak kellene egy rendes forgatókönyv, emberszerű párbeszédekkel (és a hülye hangeffektek szíves mellőzésével).
De ilyenek nincsenek. Az van, hogy Apu meg Kiscsaj élnek egy lerobban házban, szigorúan elfüggönyözve, Kiscsajnak kinéznie sem szabad, nehogy kintről meglássák, és kábé annyit tud a külvilágról, mint egy akváriumi hal. Aztán lassan kiderül, hogy ő valami mutáns, akiknek a városban lakását eleve tiltja a törvény, a mutánsokat (szakszerű terminológiával, a szörnyeket) valami hegyen kell elszállásolni kényszerlakhelyileg, szóval ezért a bujkálás. Meg hát valószínűleg az a hegy is csak olyan, mint a távoli farm az öreg kutyáknak, szóval eufemizmus az eutanáziára.
Amúgy Mutter is szörny, vagy volt, vagy majd régen fog lenni (ez eleinte nem világos, mondjuk később sem túlzottan), a szörnyűség meg öröklődik, így Kiscsaj a sikoltozós akaratátvitelt gyakorolja, ösztönösen. Normális gyerekeknél ezt hisztinek hívják, csak épp nála igen hatékonyan működik is, mikor elég határozottan sikoltozik Apu felé, hogy „aluggyá!“, akkor a fater egyszer csak horkolva eldől. Más meg fejbe lövi magát, ha ezt ő kihisztizi.
És hát a gyermek eme képessége miatt lesz Apuból egy, a deportálástól rettegő üldözési mániás remete, aki azt az egyszerű világképet adja át, gyakorlatilag nevelés helyett, hogy a külvilágban van a Rossz Ember, aki rájuk vadászik, és meg akarja őket ölni. Csak hogy tényleg szép gyerekkora legyen annak a kölöknek. A leírása amúgy majdnem pontos, csak erre nem lehet egy életet alapozni.
creepyshake.com
Aztán hogy ebből ez egész helyzetből végül is milyen műfaj felé indul a történet, azt tudja a fene, de elég sok helyen láttam a sci-fi kategóriában szerepelni. Nos, sci-finek egy misztikus szar, misztikus szarnak viszont sziruposan érzelgős konyhai drámázgatás. Társadalomkritikának annyit ér, mint egy söralátét nagylexikonnak, a pszichológiai hitelessége két átszállással korábban lekéste a csatlakozást, mondjuk a dramaturgia hitelessége még csak-csak, de a felét végigszenvedve, szegény nézőt már nem igazán érdekli a másik fele.
Abban még van valami lehetőség, mikor Kiscsaj lelép a paranoia kicsiny házából, a perverz tatával, vagy amikor végül átmennek a szomszédokhoz, akiknek a lányához Kiscsaj minden este átlóg egy kis pizsamás akaratátvitelre, de igazi súlya ezeknek az epizódoknak sem lesz. Mint ahogy annak, sem, mikor kiderül, mi van igazából a lány eltűnt anyjával, mert ott jön a drámainak szánt giccs, meg a misztikus gányolás, agyrepesztően fárasztó módon.
És ebben az is benne van, hogy egyetlen minimálisan azonosulható karakter sincs benne. A fater egy paranoid, zsarnokoskodó érzelmi fogyatékos, aki saját maga szerint jót akar, csak ez valahogy nem akar sikerülni, a kiscsaj egy valóban idegesítő, később félelmetes jelenség, bár nem tehet róla, a perverz tata alakú, fagyiskocsival cserkésző fura öregember meg simán olyan, hogy egy városnegyedben sem szeretnénk lenni vele. Pedig, mint később kiderül, közeli fokon rokon. A gardróbban megláncolt Mutter meg szintén valami freak, de az nehezen dől el, hogy akkor ő ott most tényleg, esetleg kísértet, vagy Kiscsaj képzeli csak oda, és őszintén szólva, ez egy idő után már kurvára nem is érdekli a nézőt.
Pedig a Freaks-ben lenne kraft, hisz itt egy kvázi-diktatúra van a háttérben, egy mutáns-apartheid, csak erről alig tudunk meg valamit, de a főszereplőkről is csak annyit, hogy már épp ne legyenek rajzfilm figurák, de azért még ne tudjunk izgulni értük.
Ez a film a kevés pénzből hatásvadászra hangszerelt végiggondolatlanság iskolapéldája, ami lehet hogy kár, mert esetleg lett volna benne lehetőség valami igazán eredetire, de lehet hogy nem, mert eleve egy reménytelen blődség az egész.
De hogy fárasztó meg idegesítő, az tuti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése