Családon belüli erőszak zajlott épp, házon kívül, pontosabban a közeli templom melletti buszmegállóban.
Mert a Fekvehányás utcai lakótelep az olyan menő hely, hogy van ott két játszótér, három egyformán lepukkant kocsma, négy garázsbolt, bónuszként meg két templom, és egy csíz a csupasz körtefán. Bár a fákat senki sem bírta megkülönböztetni egymástól, a közvélekedés szerint abból kétféle van, az egyik a fenyő, a másik meg nem.
De adott pillanatban ez senkit sem érdekelt különösebben, a kisbolt előtt italozó kvázi-lakógyűlés épp a megállóban önfeledten üvöltöző házaspár műsorát szemlélte, akik nem válogattak a sértések, halálos fenyegetések és a célt tévesztett pofonok széles eszköztárából.
- Megöllek te ribanc! - üvöltötte halkan a férjnek látszó tárgy, mert hát nehéz hangosan üvölteni, ha az embert közben élete szerelme fojtogatja.
- Lementem sörért, mire meg fölértem, már ott ült az a kurva - sziszegte az asszony, nem kifejezetten szeretetteljes hangon - ha nem vagyok elég gyors, már a ruháit is ledobta volna!
- De hát ő a nővérem, nem emlékszel, ott volt az esküvőn, Jani bácsi meg is dugta a ruhatárban...
- Na ugye, mondtam, hogy egy ócska kis kurva!
Hát hiába,vélte Aranka a nézőközönség soraiból, a családi élet nem egy tejjel-mézzel fosó kánaán. Mert bár nem tudta mi az a kánaán, de megvolt neki otthon a Hatvanhat szólás és közmondás súlytalanság esetére című alapmű, csak képtelen volt pontosan idézni. (Amúgy meg logikusnak gondolta, hogy a tej meg a méz az együtt fosat, bár egyiket sem szokta fogyasztani, nemhogy együtt.)
A pár közben a fokozott tettlegesség hímes mezejére lépett, amennyiben a pasas maradék fogaival fenyegetőleg letépte egy sörösüveg kupakját, és jót húzott belőle, majd próbált egy jót behúzni bé nejének, bár csak a megálló egyik tartóoszlopát találta el, saját maga sérelmére. A nő erre egy laza csuklómozdulattal, és a bántalmazott feleségek jogos felháborodásával szétcsapta a félig üres (optimisták szerint félig teli) üveget a pasi fején. Az meg vérző halántékkal, egy pocsolyában stabil oldalfekvést elfoglalva, csak annyit nyöszörgött, hogy de ezt most miért ilyen durván, egy pofon nem lett volna elég?
- Nem hát! Mert ennyire szeretlek, te mocskos állat bazmeg!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése