Ha az ember nem tud aludni éjszaka, akkor már nézzen horrort. Legalább. No nem azért, hogy frászt kapjon, ha egyedül, a sötét lakásban furcsa kaparászásokat hall (ezt csak azt jelenti, hogy a teknős sem tud aludni, bár ő a tévében csak rajzfilmeket néz), hanem mert ilyenkor kell az igazi trash-filmeket fogyasztani, amik annyira rosszak, hogy az már szórakoztató. A legszarabb filmek között pedig - szubjektív megítélésem szerint - erősen felülreprezentált a horror/thriller műfaj, úgyhogy efféle érdemes keresgélni álmatlanság esetén.
A Slender Man - Az ismeretlen rém című izére, khm... mozgóképre is úgy találtam rá, hogy első helyen állt valami „az elmúlt évtized legrosszabb filmjei“ listán. Papíron ez valami misztikus horror, és nem holmi házilagos kézikamera-rángatás, hanem a Sony Pictures projektje még 2018-ból. De a stúdiónál már akkor is érezték, hogy ez valami különösen ótvar lett, eredetileg nem is akarták moziba engedni, de az amúgy tök ismeretlen alkotók végül kikönyörögték, hogy mégis. Kár volt, ez tipikusan egy eleve DVD-re vagy streamingre szánt alsópolcos vacak, de oda is csak azért kerülhetne, mert ha már költöttek rá, legalább valamennyit hozzon vissza a pénzből.
Slender Man amúgy valami internetes mémnek indult, egy különösen buta fórumon, és a netes történetekre jellemző módon hamar elterjedt ez a magas, hosszú kezű és lábú, valamint arctalan figura, aki/ami embereket ragad el, ha megidézik. Vagy nem, de senki sem tudja mi alapján lesz ez vagy az. Na ja, attól misztikus egy ilyen kitalált karakter, hogy nincs története, semmit sem tudni róla, vagyis a kitalálójának minimálisan sem kell megerőltetnie magát. És ez pont így van ebben a filmben is.
mafab.hu
Cselekmény ugyanis gyakorlatilag nincs, buta tekintetű (természetesen jenki) tinicsajok olvasnak róla a neten, aztán megidézik, egyikük eltűnik, aztán a többiek is, és a végére mind meghalnak. De túl késő, túl későn, mert addigra már elraboltak másfél órát az ember életéből. Na jó, valójában kevesebbet, mert egyrészt azért időnként belepörgettem, másrészt meg néha őszintén lehetett röhögni a végtelenül sablonos, de óvódás szintű, és rém komoly fejjel előadott párbeszédeken, meg a béna vizuális effekteken. A tinicsajok ugyanis folyamatosan kamerarángást hallucinálnak nagyon béna CGI-kel, mondjuk ettől én is kiborulnék már középtávon.
A képek alatt amúgy folyamatosan szól valami misztikus nyikorgással kísért sejtelmes prüntyögés, amitől különösen idegesítővé válik az egész. Az viszont tényleg megint csak szórakoztató, ahogy a tanítani valóan béna „színészek“ megpróbálnak érzelmeket kimutatni, de az annyiban merül ki, hogy vagy riadtnak szánt tekintettel bambulnak a semmibe, vagy bőgnek. Utóbbihoz nyilván rengeteg műkönny és/vagy vöröshagyma kellett, hogy aztán némi grimaszolással előadhassák, hogy ők itt most bizony nagyon be vannak szarva. Ami igazából szintén vicces.
Szóval az egész összességében nem volt annyira viccesen szar, mint vártam, de viszont a történetnélküliségével és a sablonos látványvilágával volt annyira unalmas, hogy azért utána tudjak aludni is egy kicsit. Mondjuk erre valami politikai beszélgetős műsor alkalmasabb lett volna, a trash-élmény sokszor ott is adott, de egyrészt azokon már rég nem tudok felröhögni, ellenben viszont felhúzom magam, amitől meg végképp nem lenne alvás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése