Mimby?

A NIMBY egy nagyjából közismert angol betűszó, és annyit tesz, hogy "Not Im My Backyard", azaz Ne Az Én Udvaromban. A felelősségelhárítás és a problématagadás szlogenje, ami főleg társadalmi konfliktusok kapcsán jön elő. Régebben tipikusan ilyenek voltak a környezetvédelmi kérdések. "Köll' az olcsó áram, úgyhogy építsenek atomerőművet, de lehetőleg  messze tőlem!" "Ja, a szemetet valahova tenni kell, csak ne a mi városrészünk mellé telepítsék a szeméttelepet/ szennyvíztisztítót vagy a , vagy a helyi kereskedelmi médiumot,ahol ugye a kultúrát komposztálják!"

Aztán egy pár éve már az idegenellenesség lett egy ilyen téma, nem mellesleg a felcsúti döbrögi minden primitívséget meghaladóan ostoba migránsozása miatt. Hogy hát ja, a menekültek csak meneküljenek, de ne ide (nem mintha bárki hozzánk vágyna mondjuk Szíriából), mert felbaszódik bennünk az ideg, és akkor sör sörön nem marad.

Ám ez a fajta indulati idegengyűlölet (Tényleg, lehet egyáltalán nem indulatból gyűlölni? - gondolom nem nagyon.) nem csak felénk divatos, de például a finneknél is, miként erre a nem meglepő módon NIMBY címet viselő film is rámutat, szóba hoz, valamint nem győz hangsúlyozni.

Itt az alapszitu az, hogy van két fiatal csaj, úgy is mint egy leszbikus pár, az egyikük finn, a másik iráni. Ámde az iráni csaj anyja egy az iráni rezsim elől elmenekült ellenzéki, aki épp Helsinkibe tartva gyúrja a nemzetközi közvéleményt, mint EU-biztos, nem mellesleg innen látszik, hogy a (a Csinibaba klasszikus kérdésére válaszolva) igen, Helsinki az Nyugat.

A finn csaj viszont egy kisvárosból menekült nagyobba, egy olyan kisvárosi miliőből, ahol a szüleinek azt sem meri bevallani, hogy leszbi. De azért elindulnak a tényleg kissé lepukkant porfészekbe, ahol a helyi white trash közösség épp a bevándorlók ellen tüntet, amikor a  helyi jócsaj befut egy iráni barátnővel.

filmhet.hu

És innentől kezdve ez is egyfajta fekete komédia lesz, mert egyfelől érezzük a mögötte meghúzódó konfliktusokat, de azért jó párszor egyszerűen nem lehet nem röhögni rajta. Mikor megérkeznek Mervi, a finn lány szüleihez, azok épp dugnak, de ráadásul édes négyesben, nyitott ajtó mellett, hogy aztán kiderüljön, Merviék nyaralásai az ő gyerekkorában  igazából a szülei szextúrái voltak.

Meg ott van Mika, a gyerekkori barát, aki aktuálisan épp az egyik kisvárosi neonáci, de még egy Molotov-koktélt se bír összehozni, de legalább egy üveg vodkára rányel egy kis benzint.

És amikor megérkeznek Kata szülei, elszabadul az őrület, ami első pillantásra még egy békés ismerkedésnek indul. De hát ott van a helyi lelkész meg a felesége (akivel Mervi szülei ugye négyesben szoktak baszni - mert az nem "szeretkezés"), aki szerint a muszlimok mind terroristák, de legalább háromból kettő, és hát Katáék pont hárman vannak... Közben meg a lokális autodidakta hitleristák merényletet terveznek, csak hogy teljes legyen a hajtépős őrülés. És ez az egész katyvasz meglepő módon szórakoztató tud lenni, ha a nézőnek nem is mindig őszinte a mosolya. Elvégre a neonácikban tényleg a kevés a vicces, ahogy viszont megostromolják a házat, abból aztán rendesen kijön egy inverz Stockholm-szindróma, ha már Skandináviában vagyunk. mondjuk pont a csóró végén. Egy nagyjából egyórás, gyakran abszudrba hajló túszdáma, és hát igen, a közepétől azért már nem olyan szórakoztató, bár lehet az is, amennyiben a drámaiság szórakoztat.

A film egyébként annyira multikulti, hogy alapvetően finnül (szinkronosan persze magyarul) és angolul beszél benne a két főszereplő, de gyakorlatilag random módon ugrándozva a nyelvek között. Kata (így hívják az iráni csajt, de tényleg) mondjuk angolul kérdez valamit a másiktól, aki finnül (azaz magyarul) válaszol, ha csak a mondat közepén át nem vált. Ráadásul Kata anyja meg németül beszél Kata apjával, gondolom mert ő meg német, és ha már EU-s tisztviselő, gondolom mindeközben Brüsszelben élnek. (Brüsszel az, akivel mi - szimbolikusan - hadban állunk, de állítólag nem is aki, hanem ami, ha már egy várost. Amit Ártunk és Ormányunk folyton megállít, mintha menne valahová.)

Amúgy az én hátsó udvaromba jöhet bárki, főleg mert lakótelepi proli vagyok, az erkélyen - amim azért van - viszont némi lomot, és kitartóan áttelelő poloskákat tárolok. Utóbbit persze csak gondolom, a fene se fogja megtapasztalni, mert ők azok a bevándorlók, akik menjenek inkább a fölöttem akó bunkók erkélyére!