Pont ma ötven éve volt a Véres vasárnap, ami egy szép kerek évforduló, de talán nem sütök tortát az emlékére. Elvégre túl sok felemelő nem volt abban, hogy a brit katonák tüzet nyitottak az észak-írországi Londonderryben, a függetlenségpárti ír tüntetőkre, és tizenhárman már nem keltek fel többet a flaszterról.
És bár volt ott némi anyázás meg kődobálás, ellenirányban meg vízágyúzás, de azért ők nem az IRA terroristái voltak. (Akik persze, mint a világ szinte összes terroristája, szabadságharcosnak tekintették magukat, amiből az a tanulság, hogy a.) a terroristákból lázadók lesznek, ha sokan állnak mögéjük, b.) a lázadókból forradalmárok, ha van esélyük győzni, és c.) a forradalmárokból hősök, ha nyernek. Fokozatok kérdése az egész.)
És azt meg végképp nem menti semmi, hogy az áldozatok közt voltak fegyvertelen fiatalkorúak, hogy a britek a földön fekvő sebesültekre is lőttek, a páncélautóval tömegbe gázolás meg csak hab volt a torkán. De az 1922-23-as polgárháború, meg Blair-kormány által tető alá kalapált 1998-as Nagypénteki egyezmény (hivatalosan Belfasti egyezmény) között azért sok véres konfliktus indult ki mindkét oldalról. Sőt, még után is, mert az IRA ugyan fegyverszünetet jelentett '98-ban, hogy politikai szárnya, a Sinn Fein tárgyalóasztalhoz ülhessen, de jött a magát "Igazi IRA"-nak nevező alakulat, hogy részükről akkor még tovább robbantgatnának, de a megállapodást azért csak összeizzadták a felek.
Amúgy az tényleg nem normális, hogy az ír sziget félbe van vágva, hiszen ahogy '45 után is csak németek voltak, nem kelet- meg nyugatnémetek, az ír-északír szétválasztás is mesterséges, hatalmi érdekek által diktált és lényegileg értelmetlen. Ráadásul a dél-írek (vagy kik), egy köztársaságban élnek, euróval fizetnek és elhűlve nézték ez az egész Brexit-tragikomédiát. Még szerencse, hogy köztük meg az Egybesült Kirájság között csak a térképen van határ, valami különmegállapodással azért a brexitelés után sem húztak fel egy magyarosch határkerítést. Hetvenpár év hidegebb és melegebb polgárháború stressze után azért ez is valami.
És persze ilyenkor jönne kísérőzeneként a U2 Sunday, Bloody Sunday című száma, csak azt én nem szeretem, mert ugyan profi, igényes, de rémesen szar. Úgyhogy inkább ezt itt:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése