Este hét előtt, midőn egy fárasztó, semmittevéssel töltött nap után épp megtértem volna a vacsorámhoz, egyik kedves szomszédom leküzdhetetlen késztetést érzett, hogy ütvefúróval vegye kezelésbe lakásának pont azt a falát, amelynek másik oldalán már szerény nappalim található. Hát, bizony mondom néktek, nincs is jobb, mint péntek este ezt hallgatni, ennél már csak az lett volna jobb, ha szombat hajnalban támad kedve a vasbeton-lyukasztás ősi hagyományát gyakorolni.
Ezt egyébként tényleg már a honfoglalók is űzték, csak ők még lóról, hátrafelé, miközben a szögbelövőt csak III. Félvak Béla seregében rendszeresítették, a flex pedig ennél is később, Mátyás idején lett alapfelszerelés, igaz először az udvari kamarazenekarban, és csak később a Fekete Seregnél.
Szóval nincs nekem bajom ezzel, az ütvefúrás szimfóniája remekül passzol a krumplis lepényhez, a zöldségkrémleves meg egyenesen beleborzong, csak engem idegesít kissé mégis, főleg mert hiányolok mellőle egy lendületes, dragonyosokkal megtámogatott flexelést. A nélkül azért nem az igazi, tűrhetetlenül ép szakaszok maradnak az ideghálózatomban, pedig ha már a kedves szomszéd ilyen pazar műsorral kedveskedik, az a minimum hogy a tizenötödik perc környékén rohamot kapjak tőle.
Remélem azért holnapra is marad náluk némi házimunka, ma Frank Zappát nyomta el a fúró, de ha esetleg reggel fél hatkor nekiállnának felszedni a konyhában a járólapot, tennék be egy kis Police-t, azt alapvetően úgyis unom, és akkor dupla a nyereség, Egyrészt nem volt kidobott pénz, úgy tizenkét éve megvennem azt a válogatáscédét öt fontért, hiszen ott forog a lejátszóban, másrészt viszont nem kell túl sokat hallanom belőle, mert a mai ízlésemmel már nem is tetszik annyira.
Alkalomadtán majd szólok a szomszédnak, kár hogy nem tudom hogy néz ki. Biztos láttam már jönni a lépcsőházban, csak nem tudtam, hogy ő az (hja, a lakótelepi elidegenedés diszkrét romantikája), de biztos komoly üzletember lehet, mert a postaládája tanulsága szerint hozzávetőleg huszonhárom-huszonöt káefté van bejegyezve abba a két szobába. Nem csoda, hogy folyton fúrni-faragni kell, egy ekkor a cégcsoportban!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése