Meghalt ez is, meg az is, a járvány még marad, de legalább jönnek új, egzotikus betegségek (hiába no, ezt a covidot már mindenki rémesen unja, kell valami frissebb félnivaló), az infláció is elszabadulhat, de legalább tavaly kevesebb gyilkosság volt nálunk, mint korábban. Oké, ez utóbbi még kevés a hurráoptimizmushoz, de legalább úgy adósodik el a lakóság, mintha nem lenne holnap, vagy az még talán, de holnapután úgyis elhozza a következő jégkorszakot a globális felmelegedés, mint azt a hasoncímű katasztrófafilmben láthattuk.
Tényleg, az a film egy akkora giccs, hogy már igazán szórakoztató, a legfelemelőbb pillanata, mikor a főszereplők futva menekülnek a jégkorszak elől, és még időben csapják be maguk mögött a könyvtár ajtaját. Hogy kint maradjon az a kurva jégkorszak, legalább is míg el nem égetik a kandallóban az összes nem fontos könyvet.
Na, ehhez képest a legújabb netflixes világvégeügyi mozgókép maga a kesernyés realizmus. mert jön a meteorit (kisbolygó, üstökös ilyesmi, nem vagyok én csillagász), amit a doktorandusz csaj ki is szúr, a tanára meg pontosít (nem a meteoritot, a pályaadatait), és mennek ők Washingtonba (leánykori nevén DC), hogy hát elnökasszony, itt fél év múlva legkésőbb kipusztul mindenki, majd a csótányok öröklik a Földet, de nem hallgatnak rájuk.
Ami végső soron jogos is lehetne, elvégre Brúsz Vilisz már nyugdíjas korú, nem tud fölmenni robbantani, ha meg úgysem lehet csinálni semmit a kihalás ellen, akkor mit idegeljük magunkat?Meg ugye a népszerűségi adatok, a közbiztonság, meg a mediatizált bizalmatlanság ezerrel működik.És nem, nem akarunk felnézni, mert a végén olyasmit látunk, amiről legszívesebben nem vennénk tudomást.
Úgyhogy én se nézek fel, előre is csak egy kicsit, hisz nem engedek a negyvennyolcból. Ha már ennyi idős leszek három hét múlva...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése