A nap híre

A díj nyertese kétségtelen: "Robbantásos merényleteket tervező neonáci csoportot irányított a neten keresztül egy 13 éves észt gyerek."

Ehhez lényegében már nem is lehet hozzáfűzni semmi érdemlegeset, ez maga atökéletes tartalom. A cikkből amúgy kiderül, hogy a decentralizáltan működő csoport többek közt egy Las Vegas-i zsinagógára akart gyútóbombát dobni, de a tagoknak gűzük sem volt róla, hogy a Parancsnok néven működő társuk (aki afféle vezető volt) egy észt tinédzser.

Rémesen hangzik nyilván, de egyúttal lenyűgöző is, hogy az internet mi minenre jó, micsoda korlátlan áradását biztosítja az abszurd ostobaságnak. Eddig csak sejtettük, hogy bár az univerzum lehet hogy véges, de az emberi butaság határtalan, mostanában azonban egyre biztosabban tudjuk. És ez a tudás egyszerre  ijesztő és mókásan felaszabdító érzést nyújt. Mert borzasztó, hogy az egyes ember még lehet okos, de nagy tömegben (hálózatban) már buták vagyunk mint a sár, miközben pont az ellenkezőjét vártuk, de az érem másik oldala meg az, hogy akkor nem is olyan nagy baj, ha mi magunk hülyék vagyunk. Nyilvánvalóvá vált, hogy valójában mennyire nagy is Isten állatkertje, így aztán a magunk korlátoltságában nem kell magányosnak éreznünk magunkat, sőt.

Ha már egy 13 éves srác is ekkora karriert futhat be a wannabe-terrorista szubkultúrában, akkor mindenkinek van esélye. Én például megalapíthatnám a Hindu Dzsihád Baptista Akciómisszióját, ahol értelemszerűen én lennék a Guruadmirális, és töltötttojásos merényleteket szerveznénk szerte a világon az áruházi Mikulások ellen. De mivel ez elég szezonális, ezért kinézhetnénk maguknak valami tartalék főellenséget, vagy akár többet is. Anarcho-diktatórikus aktivistáink kutyaszarral dobálnák meg az Apple boltjait, pöcsöt rajzolnának a nagyvárosok metrómegállóinak falaira, vagy az állatvédők elleni tiltakozásul meztelenül szaladnának be a Forma-1 futamjainak időmérőin a pályára. Hogy ez utóbbinak semmi értelme az nyilvánvaló, egyszerűen csak szép, mert érdek nélkül tetszik, és így ráirányíthatja a figyelmet az általunk képviselt ügyre, amiről addigra majd kitaláljuk, hogy mi is  az egyáltalán.

Én persze közvetlen akcióban nem vennék részt, mert fáj a hátam, de a háttérből jól elleplezném az ideológiai megalapozásunk teljes hiányát. Majd hadoválnék ilyeneket, hogy "Nihilista önkényuralmat most!", vagy "Pszeudo-autonómiát senkinek!", a lényeg hogy egyszerre legyen szakszerű és forradalmi hangzása, elvégre a többségben az igénye sincs meg annak, hogy ezeket a lózungokat megértse.

Én meg, mint a leendő lehet hogy forradalom esetleg eszmei vezére, jókat röhögnék az egészen, miközben a tűzhely mellett állva kevergetem a sárgaborsó-főzeléket.