Rá kell jönnöm, hogy az ideális háztartás (ház, otthon, lakás, lakókocsi, csigaház) az olyan, hogy csak nagyon kevés eszköz van benne, mert majdnem minden jó bármire, miközben nem kell sokat mosogatni, törölgetni, konnektorba dugni vagy órákig keresni valamit az órákig tartó rendrakás után.
Nem tudom nem észrevenni, hogy gyakorlatiag minden ételt öszesen négy edényben készítek (meg a kristálymethet is), van egy drab tepsi, egy serpenyő meg két lábas, egy kisebb, meg egy nem kisebb, amit ezekben nem lehet megfőzni, olyat nem is eszem. Persze nagyszüleimtől megörököltem egy csomó egyéb edényt is, amik évek óta porosodnak a szekrényben, sőt a múltkor találtam olyan rozsdamentes serpenyőket, amiket soha nem használt még senki, és nem is nagyon fog. Mert csak egy személyre főzök, ahhoz meg nem szükséges az Enterprise csillaghajóra alakjában és méretében egyaránt emlékeztető serpenyő.
Van három tányér amit használok, egy müzlis (amiből levest is), egy lapos megy egy kisebb, ami főleg csak arra kell hogy kék mintás és tetszik, meg jól ellenpontozza a lapostányér pirosát, illetve mindkét lábasra jó fedőnek is.
Az összes többi tányér csak kitölti a teret, visszaveri a fényt, de más funkciója nincs, nem volt, nem lesz, nem van.
Evőeszközből elég egy nagyobb kanál meg egy kisebb, meg egy kés szeletelni/darabolni, a többi csak burzsoá rongyrázás, amit nem lehet kézzel vagy kanállal megenni, azt nem is érdemes. A tojásos nokedlihez tökéletes a kanál, a rántott bármit lehet kézel enni, kanalazva mellé a rizst, a pizzához meg eleve nem kell semmi, csak egy tévé, ami előtt ugyebár.
A mosógép az praktikus dolog, csak nem nekem, akinek néha másnap jut eszébe, hogy mintha tett volna bele valami ruhát (túl kevés a cucc a szennyestartóban), és tényleg, egy adag póló meg alsógatya már másfél napja pácolódik a saját levében, úgyhogy indítom újra az egészet, legfeljebb mosópor nélkül, hisz már csak a kezdődő penészt kell leöblíteni, mert elvből nem osztozom a fehérneműimen holmi gombafélékkel. A fehérneműim amúgy szinte mind feketék, nem is értem a dolog nyelvi logikáját.
És épp a minap, mikor valami teljesen mást kerestem, megtaláltam a hasalót és a vajszárítót. Valahol mélyen bennem volt a sejtés, hogy ilyesminek is kell lennie itthon, de. Hajat nem szárítok soha, türemes lélek vagyok, megvárom míg megszárad magától, vasalni meg minek, úgyis gyűrött lesz a ruhám, pláne ha leülök, felállok vagy elhasalok benne, esetleg simán csak elteszem a szekrénybe. Ha nagy néha vasalni kell, van még egy muzeális darab az egyik polcon, arra a ritka esetre még pont megfelel, de a modernebb darab csak arra jó, hogy lehet nézegetni a menő dizájnt, meg lehet vele játszani, ha már feltűnően hasonlít Boba Fett űrhajójára. Egyébként az egyik nagy rejtély a háztartási gépek terén, hogy minnek túlgondolni a külsőt? Mert nem csak a vasaló áramvonalas, de a porszívó is, pedig én tényleg nem szoktam olyan gyorsan húzni a szőnyegen, hogy szempont legyen a légellenállás.
De ha már fontos a megjelenés, akkor a gyártók lehetnének kreatívabbak is, gondolok itt a gótikus kávéfőzőkre, a mormota alakú hűtőkre vagy a szögletes kanalakra, amikkel a sarokból is ki lehet enni a fagyit a dobozából.
Persze ha az embernek van már szögletes kanala, akkor hagyományosat nyugodtan ki lehet dobni (oda lehet adni a rászorulóknak, be lehet tenni a bankba, le lehet préselni a tematikus albumunkba), hisz ki az a hülye, aki két kanalat is szeretne mosogatni, és addig akar dilemmázni azon, melyikkel is egyen, amíg teljesen kihűl a csokipudingos hagymaleves.
Mert ez utóbbi kettőt nyugodtan összeöntöm, úgyis ugyanabból a müzlistálból eszem meg, amit így csak egyszer kell elmosogatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése