Reggel arra ébredtem, hogy egyáltalán nem vagyok éhes, ugyanis addigra álmomban már megreggeliztem. Részletesen és érzékszervileg is kielégítően végigálmodtam hogy kenyeret pirítok, teát főzök és töltök bele tejet, aztán fejben el is mosogattam, és mikor nem sokkal később felébredtem, teljes komolysággal éreztem még a számban a krémsajt ízét.
Persze tudtam, hogy csak álmodtam, de az egész olyan kézzelfogható volt, hogy a vegetatív idegrendszerem legalább is bevette, éhes már nem voltam, ami jó, mert a sok itthon levéstől lassan kezdem visszahízni azt, amit korábban leadtam, de az csalódás volt, hogy nem feksszik mellettem senki az ágyban, pedig a párommal (álmomban) együtt reggeliztünk.
Megnéztem azért a konyhában, de ott sem volt, a létszám maradt annyi, amennyi este votl: 1 fő hímnemű homo sapiens sapiens, 1 darab kaliforniai vörösfülű ékszerteknős (trachemys scripta elegans) és 3 egységnyi szobanövény. (fajtájuk ismeretlen, az egyik a fikusz, a másik kettő nem).
Szóval éhség ellen elég reggelit álmodni, de más területen nem nagyon működik a módszer, azaz lottóötöst inkább nem is álmodnék, csak annál keserűbb lenne az ébredés. Pedig nálam már az is siker, hogy egyáltalán alszom, mert mostanában túl sok éjjel utazom Inszomniába, fapados charterrel, és reptéren elhagyott csomaggal, de leglább nem beszélem a nyelvet. Viszont ha alszom végre, akkor mindig azt álmodom, hogy vizsgáznom kell egy olyan tantárgyból aminek be sem jártam az óráira, és a címén kívül semmit sem tudok róla. Vagy mindjárt színpadra kell lépni egy darabban, én meg nem tudom a szövegem. (Pedig az a főiskolai diákszínpad is vagy huszonöt éve volt már...)
Na ehhez képest vajas pirítóst álmodni az remek, egyúttal praktikus, hisz álmodott kajáért le sem kell menni a boltba, ahol nem kell fizetni érte, az meg hogy nem hizlal, már csak a hab a torkán. Cukormentes, növényi alapú vegán "tejszínhab", amivel tüzet oltani és hajat mosni is lehet, annyira sokoldalú, hogy azt álmodni sem mernénk.
Vagy de.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése