Ez tényleg nem szándékos, de valahogy mindig ezekbe a súlyos drámákba futok bele, biztos kompenzálom a tavaszt, meg ha válságban van a lúd, legyen kövér!
Mai világvége-darabunk a Sosem voltál itt, amiben (naná) van vér, veríték könnyek, bár nem annyira fajsúlyos mint mondjuk a Jack által hullákból épített tegnapi ház, de könnyű vacsorával érdemes készülni az utánra, mert az étvágynak, és némiképp az életkedvnek azért határozottan ellene hat. Persze nézőpont kérdése, láthatjuk úgy, hogy a világ egy pöcegödör Isten hátsó udarában, ahonnan ráadásul késik a szippantós, de akár úgy is, hogy a főhős nyomorához képest, nekünk nem is olyan rossz. Hogy mást ne mondjak, nem társul minden főétkezés mellé egy öngyilkossági kísérlet, gonosz bandák nem nyírják ki közvetlen családtagjaink és ismerőseink (barátaink e film világában eleve nem lennének), és nem kalapácsal kell jobblétre szenderítenünk a rosszarcokat.
Joe, azaz Joaquin Phoenix karakteréhez és sorsához képest a parkban kannásbort szopogató hajléktalan élete egy szimpatikus alternatíva. A hadsereg veteránja, meg dolgozott a FBI-nak is, de manapság már csak antiszociális személyiség-roncs, aki idős anyjával lakik (amíg azt ellenfelei nevelő célzattal fejbe nem lövik), abból él, hogy szökött vagy épp emberkereskedők karmai közé került lányokat szabadít ki/visz haza, nagyjából az önbíráskodás keretrendszerében, hisz a dialektika jegyében úgy szolgáltat igazságot, hogy közben bűnöz. Mondjuk öl, ha épp az tűnik pratikusnak, nincs benne gyűlölet, csak egy kiégett kommandós szakmai alázata, két kalpáccsal szétvert fej között beugrik a kisboltba üdítőért meg müzliszeletért. Nála a bosszú is rezignált, legbelül persze biztos érez valamit, de az érzés az arcáig már nem jut el.
Az egész kicsit olyan mint a Taxisofőr vagy a Leon a profi minimalista változata. Ez esetben egy szenátor lányát kell megmenteni a gazdag és befolyásos pedofilok hálózatától, hősünk így felfegyverkezik (vesz egy kalapácsot meg egy nagy tekerecs ragasztószalagot,hogy melyik mire kell neki, azt nem nehéz kitalálni.) és véresen leszámol. Kiscsaj megmentve, a többieket kulturáltan ott hagyva, elvégre neki csak a szösziért fizetnek, de a dolog nem ennyire egyszerű. A Gazdag Kanos Pedofilok klubja csupa befolyásos emberből (és néhány betört koponyájú halottból) áll, úgyhogy ők is véresen számolnak le, vérbe fagyasztva anyut. A bérgyilkosok persze ráfaragnak, olyan gödröt ásnak amibe maguk esnek bele, és ha már mindenki mindenki ellen (bellum omnia contra omnes - mondja a művelt angol, aki tud latinul), beszáll a mentett lolita is, hogy a végén csak Joe-val ketten maradjanak túlélők, zsák a foltját alapon.
Persze a film nem ennyire vicces, nincs itt semmiféle rajzfilmerőszak, és csak egy egész kicsit teszi líraivá az ölést, de közben alig látunk valamit a véres akciókból. És amit, azt is jobbára ipari kamerák fekete-fehér felvételein, azaz a Sosem voltál itt igyekszik nem erőszakpornónak lenni. Nagyjából sikeresen, a másfél órás játékidő nagy részét a főhős lelki rokkantsága tölti ki, megtámogatva egy adag flashback-kel, a traumatikus gyerekkor és a sokkoló háborús emlékek mentén.
Mivel Joe nem pszichopata, nála lehet érteni a mit és a miértet, finom utalásokkal levezetik nekünk hogy lett belőle ez a kiégett, kiüresedett alak, akinek szakmája az erőszak, hobbija az öngyilkossági kísérlet, és már az óvodában is a hullazsák volt a jele. Át tudjuk érezni a nyomorát, leglább is részben és főleg ésszel, mert érzelmileg azért nehéz beléhelyezkedni, de legalább tudható, hogy neki speciel legalább van lelke. (A sorozatgyilkos Jack-nek nem volt, nem is értem, hogy egy ilyen biorobtnak melyik része tudott egyáltalán pokolra kerülni.)
Az egész kicsit olyan mint a Taxisofőr vagy a Leon a profi minimalista változata. Ez esetben egy szenátor lányát kell megmenteni a gazdag és befolyásos pedofilok hálózatától, hősünk így felfegyverkezik (vesz egy kalapácsot meg egy nagy tekerecs ragasztószalagot,hogy melyik mire kell neki, azt nem nehéz kitalálni.) és véresen leszámol. Kiscsaj megmentve, a többieket kulturáltan ott hagyva, elvégre neki csak a szösziért fizetnek, de a dolog nem ennyire egyszerű. A Gazdag Kanos Pedofilok klubja csupa befolyásos emberből (és néhány betört koponyájú halottból) áll, úgyhogy ők is véresen számolnak le, vérbe fagyasztva anyut. A bérgyilkosok persze ráfaragnak, olyan gödröt ásnak amibe maguk esnek bele, és ha már mindenki mindenki ellen (bellum omnia contra omnes - mondja a művelt angol, aki tud latinul), beszáll a mentett lolita is, hogy a végén csak Joe-val ketten maradjanak túlélők, zsák a foltját alapon.
Persze a film nem ennyire vicces, nincs itt semmiféle rajzfilmerőszak, és csak egy egész kicsit teszi líraivá az ölést, de közben alig látunk valamit a véres akciókból. És amit, azt is jobbára ipari kamerák fekete-fehér felvételein, azaz a Sosem voltál itt igyekszik nem erőszakpornónak lenni. Nagyjából sikeresen, a másfél órás játékidő nagy részét a főhős lelki rokkantsága tölti ki, megtámogatva egy adag flashback-kel, a traumatikus gyerekkor és a sokkoló háborús emlékek mentén.
Mivel Joe nem pszichopata, nála lehet érteni a mit és a miértet, finom utalásokkal levezetik nekünk hogy lett belőle ez a kiégett, kiüresedett alak, akinek szakmája az erőszak, hobbija az öngyilkossági kísérlet, és már az óvodában is a hullazsák volt a jele. Át tudjuk érezni a nyomorát, leglább is részben és főleg ésszel, mert érzelmileg azért nehéz beléhelyezkedni, de legalább tudható, hogy neki speciel legalább van lelke. (A sorozatgyilkos Jack-nek nem volt, nem is értem, hogy egy ilyen biorobtnak melyik része tudott egyáltalán pokolra kerülni.)
A végére azért csak összehozza az öngyilkosságot, a néző meg felsóhajt, hogy oké, ügy lezárva, de aztán kiderül, hogy ezt is csak képzelte, a rideg valóságban marad az életébe zárva, meg a nyakán az előre megfontolt szándékkal elárvult kiscsaj, és mennének valahová, ha lenne valami ötletük. De nincs, egyikük sincs otthon már a világban, a lány lehet hogy soha nem is volt, de legalább egymással sem tudnak beszélgetni, ez bennük a legkisebb közös többszörös. Végül is együtt magányosnak lenni nem egy cirkuszi világszám, de legalább egy stabil kapcsolat alapja lehet. Vagy nem, brit tudósok még kutatják a témát.
Szóval. Ez is igen jó egy film, bár gyakorlatilag egy olyan monodráma, amiben nemigen beszélnek, és hát feloldás vagy megnyugvás itt sincs. Miért is lenne, akinek hepiend kell nézze Hórózsika vagy Csipkefehérke kalandjait, de mondjuk a Piroska és a farkast azt kerülje. Az egy rohadt kemény horror, retardált kislánnnyal, megvett nagymamával, élve boncolt farkassal, fulladásos halállal. Na annál például ez a film egy centivel sem durvább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése