Föl dzsedik, proletárok!

Itt jön május elseje, állítólag a munka ünnepe, de idén inkább a munkanélküliségé, majális sem lesz, pedig gyerekkoromban azt nagyon bírtam. Törökméz, kókuszos lófasz meg műanyag játékok, és elég volt egyszer hánynom a ringlispílen, hogy többet senki ne akarjon rábeszélni.

De ha nem lenne vírusos gazdasági válság, akkor se jelentene az egész semmit, azt meg pláne nem amit eredetileg. Munkásmozgalom egyszerűen nem létezik, vannak munkások, és vannak mindenféle mozgalmak, de e kettőnek nemigen van metszete. A szakszervezetek is csak némi tagsági díj, és a karácsony előtt akciós zselés szaloncukor formjában képződnek meg a dolgozó tömegek számára. Szóval ez a munka ünnepe dolog, persze a legtöbb ünnephez hasonlóan, már rég nem bír érvénnyel az éleünk kontextusában, valójában pont annyit jelent mint március 15 vagy október 23, azaz nem kell dolgozni (ha épp van hol), nincs nyitva a teszkó és Bud Spencer-TerenceHill filmeket ismétel minden tévécsatorna. Na jó, a Diszkoveri meg a Nesönöl Dzsiografik azok nem, ők autófelújitós és Hitleres sorozatokat ismételnek.

Sőt, a társadalom erősen szekularizált többségének a vallási eredetű ünnepek (karácsonyi pünkösd húsvétkor, meg hasonlók) is a "teszkó helyett badszpenszer" paradigma mentén írhatók le, azzal a különbséggel, hogy Jézus születése és halála kapcsán szinte kötelező rokonokat látogatni, pünkösdkor meg nem, mert arról kevesen tudják, hogy mi is. Mondhatni a pünkösd még az adventnél is észrevehetetlenebb, mert adventi koszorú még olyannál is előfordul, akik amúgy a Repülő Spagettiszörny Egyházának pasztafariánus tagjai, de a pünkösdnek még egy nyomorult kokárda sem jutott. (Pedig fergeteges pünkösdi bulikat lehetne rendezni, például jelmezversennyel, ahol szentléleknek vagy kiáradásnak öltöznének a partizók, és mivel eredileg szent szellemről lenne szó, újrahasznosíthatóvá válnának a Casper-jelmezek is.)

De a május elseje is olyan mint a pünkösd, a többségnek nincs hozzá köze. Az 1866-os chicagói sztrájkra mifelénk soha nem is emlékezett senki, pedig innen a munka ünnepléssének dátuma, a sokféle néphagyomány meg valahogy kipusztult a lakótelepek betonján. A májusfákat nem állítjuk, csak lájkoljuk a képeiket a fácsén, azt meg csak a legsztahanovistább katolikusok (istenem, micsoda kifinomultam blaszfém képzavar!)  tudják, hogy 1955 óta Munkás Szent János ünnepe is ekkor van. Igy excathedrálta ezt XII. Piusz (leánykori nevén Pacelli bíboros), akit annira nem szeretünk a világháborús nem ténykedése okán,  XIII. Piuszt jobban bírtuk, pláne mert Jude Law játszotta. III. János Pált meg John Malkovich, ha valaki nem látta volna még az Új pápa című morálvizuál-orgiát, a már itt is tárgyalt Paolo Sorrentinotól.

És ha nincs májusfa, locsolkodás (ja, az máskor nem van), munkásmozgalmi sörvirsli vagy Szent János, sőt, még felvonulás sincs, amit gyerekként annyira utáltam, de ami a szadista, és lélekben őrmester tornatanároknak maga volt a kéjgázos mennyország, szóval ha mindez nincs, akkor mit ünnepejünk mindjárt holnap?

Hát részemről letudom e napot Joseph Heller születésnapjának nagy ünnepeként, aki nem csak A 22-es csapdáját írta (holott 1923-ban született), hanem az Isten tudja, a Valami történt vagy a Záróra című remek könyveket is. De 1904-ben e napon halt meg Antonin Dvorák, szóval belehet tenni az új világ szimfóniát, ami egy-két MOzart meg Vivaldi darab társaságában a komolyzene popzenéje.
Ám ha nem ragaszkodunk a május elsejéhez, ünnepelhetjük május negyedikét  is, hisz ez a Nemzetközi Star Wars Nap, egy hülye szóvicc miatt. Mert "az erő legyen veled" az angolul úgy hangzik, hogy "may the force be with you" a május negyedike meg "may the fourth", szóval ez a méjdöforsz ez elég ok, hogy akkor pont jövő hétfőn dzsedizzük össze magunkat egy messzi (Messi?) galaxissal.