Hogyne

- Van valami nemi betegséged?
- Nincs...
- És szeretnél egyet?

A fenti jellegzetes párbeszéd a Hogy ne éld az életed (How Not to Live Your Life) című épületes brit komédiasorozatból származik. Épületes alatt itt azt értem, hogy viccesen tahó, hisz főhőse Don Danbury egy igazán visszataszító és szimpatikus fazon. Visszataszító, mert egy műveletlen, és nagyjából érzéketlen bunkó, aki szerelmesnek lenni is csak bunkó módon tud, de közben mégis szimpatikus, mert a rengeteg szerencsétlenkedése és "szarokbele" ügyletei közben azért sok szempontból magunkra ismerhetünk benne. Én mondjuk biztosan. Don ugyanis egy kissé antiszociális, és mondom, műveletlen tahó, én meg egy kissé antiszociális, de legalább művelt tahó vagyok, kábé azzal a fajta fatalizmussal felszerelve, mint hősünk, csak sokkal aggodalmasabb kiadásban.

Az alapszitu az, hogy Don, a harminc körüli lúzer, aki hol munkanélküli, hol nem, de ez elég random mód váltakozik, megörökli a nagymamája kissé rozoga házát, vele a nagyi egykori gondozóját, és szert tesz egymás után két albérlőcsajra is, akikbe persze belezúg, de akkora tuskó, hogy ezt kimutatni már nemigen tudja. Meg nem is meri. És miközben próbál az élet császárának látszani, egyre mélyebbre ássa magát a saját kudarcaiba, de ezt olyan viccessen teszi, hogy néha már kínukban röhögünk rajta, de akkor is nagyon. Bizarr egy humora van a sorozatnak, ami komoly felüdülés az ilyen jóbarátos-agymenős jópofáskodás után, ez ahogy van szarkasztikus, de annyira, hogy ilyet csak a britek követhetnek el, és ők is csak Monty Python óta. Amerikában efféléket legfeljebb rajzfilmben mernek csinálni (mondjuk a Bojack Horseman hasonló), de  azoknak nincs meg ez a kellemes "világvége, kit érdekel?" hangulata.

A produkció amúgy igazi one-man-show lenne, hisz írója, főszereplője és társrendezője ugyanaz a fazon, Dan Clark, aki ugyan kellő exhibicionizmussal írta magára az egészet, de olyan társai vannak, akikkel valóban egyrangú játszótársként működnek.

És főhősünk szerencsétlenkedése közepette kiderül, hogy szinte minden szituációban vannak még annál is rosszabb ötletei, mint amit végül tesz. Ekkor mindij jön egy kis intermezzo, hogy "hat dolog ami ne csinálj a színházban", "hat ruha, amit ne vegyél fel temetésre" és hasonlók. Mint mondjuk ez:

De igazából nem csak ezek miatt a kis közbeékelt szösszenetek miatt a sorozat címe, az egész arról szól, hogy ne éljük az életünk. Feltéve persze ha felesőségteljes, komoly középosztálybeli polgárok akarunk lenni, ám ha egy hippikommunában képzeljük al a jövőnket, akkor a "hogy ne" kitételt nyugodtan figyelmen kívül hagyhatjuk. Ugyanez igaz a hajléktalanságra és a diliházra is, valamint ha erdei vagy hegyi remetének állunk. Esetleg dilis remetének a hegyek erdeiben.

Amúgy a sorozat nagy része fenn van a neten, szinkronosan is, főleg az indavideon, és bár húsvét van, de a sorozatnak van egy karácsonyi speciális epizódja is, ahol ráadául happy enddel zárják le a komplett sztorit, a végén még énekelnek és táncolnak is a szereplők, mondjuk az elvárható komolytalansággal. Azt itt lehet megnézni (https://videa.hu/videok/film-animacio/hogy-ne-eld-az-eleted-christmas-special-how-not-to-live-your-life-dkiVZVw7TujbSQex), és tényleg igazán érdemes, a nagy szent ünnepen ennél khm... illetlenebb szórakozást nehéz lenne találni.

Én szóltam.

p.s. Persze a címet lehet úgy is központozni és írásjelelni: Hogyne. Éld az életed!