Eszeveszett mesék

Nos ez itt egy argentin film, bizonyítékául annak, hogy azamerikai kontines déli részén is tudnak filmeket csinálni, bár hozzánk azok már ritkábban jutak el, pedig néha simán verik Bollywoodot. Na jó, azt nem nehéz, az indiai populáris filmek nyugati szemmel nézve valahol a szánalmasan kínos, és a visítva röhögős közt helyezkednek el, gyakorltilag mindig, akkor is ha az alkotók amúgy rém komolyan gondolnák. Szóval annál azért nem nehéz jobbat csinálni, de ez a film túlmutat a hollywwoodi kliséken is, igazán szórakoztató, bár csak annyira vígjáték, amennyire a fokhagymás tejcsoki finom.

Az Eszeveszett mesék valójában nem is egy film, hanem több rövid történet egymás után pakolva, a rendező-forgatókönyvíró Damián Szifron (gondolom nem csak én nem hallottam még róla) 'hatot egy áráért' akcióban kínálja az emberi lélek sötétebb oldalát szíves megtekintésre.

Van itt bomlott agyú pilóta, aki a haragosait egy repülőre gyűjti össze, hogy azán a szülei házára zuhanjon velül, két autós (a yuppie meg a redneck, vagy ami ezek délamerikán megfelelője), akik egy kisebb órszágúti kakaskodás után együtt szenesednek jobblétre, vagy egy megcsalás miatt az esküvőjét Tarantino-filmmé változtató menyasszony. A közös pont a történetekben a bosszú, valaki mindig kiborul, és nem csak boztányt csinál, de szüksségszerűen az erőszak útjára lép, hogy aztán a végén mindenki azt kapja, amit megérdemel.

A sztorik egyikénél az Összeomlás című mozi juthat eszünkbe, a másiknál Spielberg első filmje, a Párbaj, de van itt csipetnyi Kill Bill, és az egészet átlengi gyerekkorom egyik kedvenc sorozatának, azaz a Meghökkentő meséknek a szelleme. (Utóbbi sorozat nem mellesleg Roald Dahl történeteiből készült.)

És bár folyik a vér, van benne halál is, mégsem thriller, pláne nem horror, mert bár egyik epizód sem a tomésdzserris-gyalogkakukkos rajzfilmerőszakkal operál, de mégis inkább afféle morális példázatként nézzük, ahol a nem a vér és bél a lényeg, hanem az, hogy - a Nyers egykor slágerével ellentétben - igenis van, amikor a gyengébb szivat. Főleg ha már tele van a töke a hócipőjével.

Tanulság? Hát, ne csaljuk meg párunk, de ha már, ne hívjuk meg az alkalmi szeretőt az esküvőnkre, ne szarjunk a másik szélvédőjére, és ha a mi szélvédőnkre szartak, ne menjünk még vissza elütni a tettest, illetve hogy az igazságtalannak ítélt parkolási bírságra nem megoldás a bombamerénylet. Ez végül is már sokkal több hasznos tanács, mint amit az összes képregényes-szuperhősös baromságból kimazsolázhatnánk, ráadásul más kárán tanulhatunk a műből, a fotelban ülve, kulturált szórakozás keretében.

Tizenhat éven aluliaknak nem jánlott, még jó  hogy már harminc éve tizenhat vagyok.

(A film amúgy itt elérhető, nekem ugyan nem akarta lejátszani a Videa, de letölteni simán le tudtam, a link mentése másként menüpont kérdése az egész.)