A napokban legalább többször belekapcsoltam a tévén rajta, hogyan készül a csokinyúl, ami egy újszülöttnek minden vicc új. Mert ez most egy lényegesen fontos válasz az érdektelen kérdésre, a csokinyúl alakú mikulásnál ugyanis az a azámít, higy mibűl? Azt tudjuk, hogy a vízbűl veszi ki a zokszigént, de a mivel?
A kakaós tejtábla bevonóból kivont nyúl az a nem jó, a tejcsokiból, a nyúlon túl, az meg az igen. Itt van a kutya lényge eltemetve.
A hogyan, az meg sose nem volt kérdés sem nekem, már gyerekkoromban is húsz éve tudtam, hogy készül a nyúl. Alapvetően úgy, hogy apanyuszi meg anyanyuszi basznak, aztán jön sok kisnyúl az esti gyorssal. A csokimikulás-nyúl az már más, azt csokigyáriak basszák össze, és nem a nyulak, hanem ők érkeznek az esti gyorssal.
És a technológi is egyszerű. Először fognak egy adag levegőt, és gyúrással nyúl alakúra formázzák, majd a nyúl alakú levegőket bevonják olvasztott csokimikulásokkal. És mivel az egész egy zárt rendszer, a levegőt már nem tudják kivonni belőle, hogy megint bevonhassák újra, úgyhogy benne hagyják. A tejcsoki-nyúlnál ez ugyanaz, csak ott tejet kell nyúl alakúra nyújtani, hogy aztán jól összecsokizzák.
A csokitojás az kicsit más tészta, pedig az is csoki, csak ott kicsi, nyúlbogyó alakú dolgokat csinálnak főleg, és azokat fújják fel pumpálással, a kellő méretre. A mikulástojások ugyanígy készülnének, de nem, mert olyanok nincsenek már, mióta Mária József rendeletileg betiltotta, még a nyolcvanas években.
Egyszóval nem kell hinni a mindeféle tévéműsoroknak, csak hallgatni kell a józan eszünkre, legalábbis arra a részére, ami még megvan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése