Második vagy harmadik napja találgatja a világsajtó, hogy akkoe most súlyos beteg, essetleg meghalt-e vajo Kim Dzsong Un észak-koreai diktátor, vagy sem. Un Dorító elvtársért múgy nem lenne kár, túlsúlyos, láncdohányos alkoholista, és rosszabb napjain előbb végezetet ki néhány embert, csak aztán ül le reggelzini. Hozzá képest bárki jó embernek érezheti magát, még én is, hisz pédául nem dohányzom.
A világ jelenleg egyetelen sztálinista abszolút monarchiájában ő már a harmadik generációt képviseli, a nagyfater Kim Ir Szen volt az első diktátor, aki előbb miniszterelnökként, majd elnökként 1948-tól egészen 1994-ig volt Nagy- illetve Atyai Vezér. Gondolom úgy hetven fölött már össze is vonhatták volna a két eposzi jelzőt Nagyatyai Vezérré, de többség nem szeretett volna munkatáborba vonulni egy ilyen arcpirító felségsértés miatt. Hát igen, arrafelé is kevesen vannak, akik szeretnek csákánnyal követ törni, vagy talpfákat rakni a mocsárban úgy, hogy közben még éhezhetnek is, avagy néha csak egy kis pedagógiai célzatú verés van vacsorára.
Pedig ez a rendszer sok reménynbeli diktáor mintája, munkalapú társadalom, nem pedig étel- vagy (ne adj isten) önmagvalósítás-alapú. Ez utóbbiakból a végén még valami jóléti állam sülne ki, ami mint tudjuk, a hanyatló nyugat ópiuma, az ópiumról meg ugye oyan, hogy csak rövid távon kurva jó, távlatosan viszont szuvasodnak tőle az ember lábujjai, megőszül a füle és kihullanak a szemgolyói. Szóval az ilyen jóléti dagonyázást a dzsucse-ideológia mentén élő, lélegző és hiánybetegségekben megpusztuló északkoreán nép mélyen megveti, főleg mert leginkább fogalma sincs róla. A jólétből pont elég a lét, de az is csak addig, amíg valaki szimbolikusan rá nem lép a szeretett vezető húga kedvenc iskolatársa kutyájának farkára, ami praktikusan olyasmiket jelent, hogy nem az engedélyezett 14 féle frizura valamelyikét hordja, nem zokog elég hangosan az utcán a nagy Vezér halálának évfordulóján, vagy csendben megjegyzi, hogy ő úgy tuja, jártak már emberek a Holdon.
Ezt a remek kis utópiát építette fel Kim Ir Szen (CIA kódneve: Kinyír Sam aka (also known as) Kisírt Szem), aki nyilván csak az egyik fiára hagyhatta a trónt, hisz holmi külsősök, akiket ráadásul a birka nép válasszt, nyilván csak tönkretettékvolna a nagy művet.
Így aztán őt követte II. Kim, aki eléggé el nem ítélhető módon nem az akkoriban csúcsformában lévő Kim Basinger volt, hanem Kim Dzsong Il, aki úgy nézett ki, mint a ki folyamatosan be van tépve, valószínűleg azért, mert folyamatosan be volt tépve. hogy mit szedett azt nem tudni, de az idős Leonyid Brezsnyevet idéző mozgáskultúrája és szóniki stílusa alapján talán nyugtatóra ivott, vagy kéjgázra tolt morfiumot. Ő 2011-ig bírta, azaz 69 évet húzott le ezen a bolygón (na ja, neki már ne kellett fiatalon háborúznia, úgyhogy nem is volt olan jó kondiban), ami jóval kevesebb, mint a fater 82 éve, de lehet, hogy a fia és utóda még ezt is alulmúlja.
Mert Kim Dzsong Un még csak 36, de nagyon nincs jó bőrben, már azt találgatják, ki lehet az utóda. Az egyenes ági öröklés nála problémásabb lenne, állítólag van gyereke, talán több is, de még kicsik, a régensherceg sztálisnista-diktatórikus megfelelőjét meg még nem dolgozta ki, persze egy ekkora formátumnak semmi sem lehetetlen. Mellékszál, de azon túl, hogy III. Kim admirális-generális elvtárs az egyetlen párt enöke, a hadsereg főparancsnoka, az állami egyetem díszdoktora és az Ateista Nyúltenyésztők Partraszálló Öngyilkos Osztagának vezetője, az elsőszámú kortárs ideológiai forrás is a népség, a katonaság meg a tudósság számára. Olyan alapvető jelentőségű politikai-társadalomfilozófiai művek kerültek ki a dolgozószobájából (ahol néhány szemüvege, munkatáborban átnevelt nyüves értelmiségi írja a vezér műveit annak ideológiai útmutatásai és részeg hányásai alapján), mint a "Hozzunk el egy gyökeres fordulatot a vörös zászló hármas forradalmának mozgalmában, összhangban a fejlődés forradalmának elvárásaival!" vagy a méltán népszerű "Vezessük be az aranykorba a Kimirszenista-Kimdzsongilista Fiatalok Mozgalmát" című, praktikusan programadó alapvetés. Hát igen, nem csak jó tollú szerző ez a zseniális államférfi, de címet adni, hát azt is nagyon tud.
És akkor most azon pörög a sok hülye médiák, hogy meghalt, vagy nemsoká meg fog halni, sőt, hogy már régebben meghalt, és ez a (Bödőcs megfoglamazásval élve) hormonzavaros eszkimó kamaszlány, akit néha látunk, ez csak egy dublőr, akit azért, mert bevállalta a hülye frizurát is, csak kéthetente vernek össze, a párthatározatban egészségesenek megjeleölt heti rendszeresség helyett.
Pedig igazából mindegy, hogy ez szerencsétlen barom él-e vagy hal, a rendszer eléggé be van betonozva ahhoz, hogy ha inkább hal (és ezzel Trump megörökli a "Kretén Politikusok Hülye Hajjal" egyesület elnöki tisztét, Boris Johnson legnagyobb sajnálatára), szóval ha meghalik, akkor majd jön a kövekező diktátor, esetleg előtte lesz egy kis maffia-jellegű leszámolás a tábornoki karban, mikor is a vezérkr egyik része légvédelmi ágyú elé köttei a vezérkar másik részét, nevelő célzattal.
Vagy jön a húga, aki viszont a hírek szerint egy fokozattal még a bátyjánál is súlyosabb pszichopata, és egyelőre női rokonok nem örökölhetik a hatalmat, de semeddig sem tart ezt is átírni.
Kiméknek nem kétharmaduk van, hanem hétötödük. Minimum!
Ezzel egyyütt Un Dorító führer elvtárs igazán megdögölhetne, részemről nem vagyok keresztény, nekem nem kell szeretnem minden felebarátomat, pláne ha egyébként egészen barátságtalan. Ha belepusztul az életmódjába, akkor ez a karma, majd visszalép az első mezőre és kezdheti elölről, például egy féregként, aki lelkileg amúgy is.
p.s. A diktátort megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki benne van én nem ellenzem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése