Mivel már a fa...cipőm tele van a vírushíradókkal, vagyis, hogy semmi másról nem szólnak ma már a hírek, inkább nézek okumentumfilmeket, meg persze katasztrófafilmeket, ha már kipusztulunk mind, legalább tanulmányozzuk hogy csinálják az ilyet Hollywoodban.
Nálunk például nemigen lehet szökőár, legfeljebb csőtörés, ami egy rendes világvégéhez kevés, nem nálunk kezdik majd az inváziót az idegenek (azok valahogy mindig az usákokhoz mennek előszőr hódítani, hogy aztán jól megszívják), de például egy nagyobb meteorit a Fekvehányás utácba is becsapódhat, elvégre a meteorit az olyan, hogy nem válogat, hanem főleg kő. És akkor már egy Brúsz Vilisz sem segíthet, pedig ő szokott.
A katasztrófafilm is kicsit olyan mint a horror, hogy egyfelől a képünkbe tolja a belső félelmeinket, ami nem esik jól, de hosszabb távon mégis megkönnyebbülés. Pont mint a kurva csípős paprika, hogy először fáj, aztán valahogy mégis jól esik.
Másfelől pedig ahhoz képest nem is tűnik olyan rémesnek a világ állása, egyelőre nélkülözzük az űrszörnyeket, nem jön egy látványos jégkorszak, nem robban fel a Nap, bár egy zombi-apokalipszist azért megnéznék, már csak az érdekessége miatt is. Meg az mindig kicsit homályos, hog készülnek a zombik, a legtöbb ilyen témájú filmben valami vírusra kenik, de az nyilván érdekesebb vírus, mint amitől most vagyunk betojva.
De jellemző, hogy szinte minden katasztófafilm laikus alapon közelíti a témát, és a laikus itt most azt jelenti, hogy nem vallásos. Nem jön Síva, hogy szétrúgja a világ nagvvárosait, részben szórakozásból, részben kötelességből, azaz menetrendszerűen, az Armageddon csak egy közepes film és nem az utolsó nagy csata helyszíne, demég az ősi egyiptomi istenek is csak ilyen múmiás filmekből riogatnak, mondjuk elég eredménytelenül. Gondolom azért, mert az ilyen remekműveket a legszélesebb közönségnek szánják, világnézetileg semlegesen. (A világ nézete csak a vége szempontjából érdekes.)
Persze Morgan Freeman a Deep Impact-ben és most mondja a tévében, hogy mindenki imádkozzon, de ez az amerikai filmekben ez az istenezés annyira kötelező elem (mert ugye a politikában is az), hogy nem feltétlen gondolják komolyan, csak rutinból nyomják.
Mert ha komolyan gondolnák, hogy majd leimádkozzák az üstököst az ütközőpályáról, akkor fel kellene tenni a kérdést, hogy de a Mindenható miért is külde azt felénk egyáltalán. Nyilván mert megérdemeltük. Vagy csak azért mert kevesellte az imádkozást, és gondolta kissé ránk ijeszt? Mindenképp abszurd lenne a dolog, mert most vagy egy haragvó istennel van dolgunk, de akkor minek imádkozni, vagy egy különösen kicsinyes istennel, de akkor meg menjen a fenébe, inkább büszkén kihalunk.
Szóval nem véletlen, hogy a világvége inkább világi alapon jön el, mindenkinek egyszerűbb úgy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése