Terrortroll

Schmidt Mária néhai történész (igen, szerencsére még él, de már csak annyira történész amennyire én gipszkarton-szerelő) megint nagyot ment a fészbukon. A Terorr Házát (is) főigazgató állampárti troll most épp Rajk Lászlóba, az ifjabbikba rúg bele, ami azért különösen gusztustalan, mert az illető már halott.

Egyfelől felrója neki, hogy az apja, idősebb  László, a kommunista diktatúra belügyminisztere volt, és ezért nyilván a fia is valami sötét gazember lehetett. Sőt, biztos  ő tehetett arról is, hogy ki volt az apja.

Másfelől meg a szemére hányja (meg a saját billentyűzetére), hogy soha nem tudott szembenézni apja bűneivel, mintha ez afféle házi feladat lett volna. Pedig de, itt olvasható egy interjú vele. Úgyhogy a valahai történész epét hányásával eleve sok probléma akad.

Először is idősebb Rajk 1946-48 között volt miniszter, márpedig a Rákosi-féle diktatúra az igazából csak 1948-tól épült ki. Ezzel együtt aktív szerepe volt a '47-es kékcédulás (azaz elcsalt) választások bonyolításában, némely koncepciós perekben, de Rákosiéknál így sem lehetett jó fiú. 1949 tavaszán letartóztatták, jött a koncepciós per (számára igazából "ki mint vet, úgy arat" alapon), és még az év októberében ki is végezték, a nyilvánvalóan nála is kommunistább kommunisták. Akiknek ő ezek szerint nem volt elég kommunista, vagy nem az elvárt módon. Aztán már 1955.ben rehabitálták, ahogy ment Rákosi, végre el lehett temetni Rajkot rendesen. (És ebből a temetésből nagy tüntetés lett, aztán már egymást követték az események, hisz 1956 októbere volt.)

De akármit is tett a fater, ifjabb Rajk mindössze négy hónapos volt mikor letartóztatták, és kilenc, mikor kivégezték, tehát nem is ismerhette őt. 

Rajk László fiatalabban (Fortepan)

Ellenben ifjabb Rajk  - a néha történész asszonnytól eltérő utat járva - részt vett az ellenzéki mozgalomban a diktatúra éveiben, terjesztette a szamizdatot, szervezete a tiltakozást, és közben jelentősebb volt építésznek, mint Schmidt elvtársnő történésznek. Terror Maris Házigazgató Fő szellemi szabadfogalkozású volt a Kádár-rendszerben, a szerveződő demokratikus ellenzékhez meg annyi köze volt, hogy nem volt benne. De így harmincpár év távltából igen ízlésesen tudja utálni azt, aki nem volt hozzá hasonlóan kollaboráns, és a halottgyalázás ehhez képest már csak hab a torkán.

De mindegy is, Főigazgató Máriáról lepereg minden kritika, nem is érdemel több karaktert szerénytelen személye. Inkább szmebenézek azzal, hogy a dédapám a rosszabbik oldalon harcolt az első világháborúban, ezt Osztrák_magyar Monarchiának hívták, ami vicces, mert dédapám se oszták, se magyar nem volt, leginkább német. Nagyapám meg a kommunista rezsim hadseregében volt tiszt, a véreskezű légierőnél, aljasul szadista repülőgépek között, de legalább utált  katona lenni.

Én meg voltam úttörő. A Kádár-jugend tagja, vörös  nyakkendővel, szintén a kommunista diktatúrában, igaz lázadtam is néha, egyszer farmert húztam az úttörő-egyenruhához.