Nemrég egy régi barátom bejegyzése jött szembe a fészbukon (ahova alig járok), és épp arról posztolt, hogy irodalmilag kik az akik. Számítanak, fontosak, világképet formálnak, tudatják, hogy nem vagy egyedül a fura gondolataiddal. Hogy neki pl. Kurt Vonnegut egy ilyen, aki alsó hangon is több komplett generációnak (többek közt a miénknek) kalibrálta a morális iránytűjét. Guru volt ő a szó legtágabb, de nem vallási értemében, hanem afféle humanizmus-generátorként, a hozzám hasonló, magunkról néha túl sokat gondoló tinédzsereknek. És pont a legjobbkor, középiskolás koromban talált el, hát nem csak engem.
Az első könyve, ami szembe jött valami óraközi szünetben a büfé előtt (azaz ott és akkor kaptam kölcsön) a Bajnokok reggelije volt, és hú de el voltam én képedve attól, hogy így is lehet írni. Mert oké, semmi bajom nem volt Csehov, Stendhal vagy épp Jókai szövegeivel, de Vonnegut egy olyan felszabadult hangon (avagy empatikusan, de tabukat tudatosan nem tisztelve) beszélt a világról, hogy onnantól kezdve minden művinek és álságosnak hatott hozzá képest.
Aztán persze jött még John Updike, Joseph Heller, a komplett beat-költészet, később William Borroughs, Charles Bukowski, és mindenek felett Anthony Burgess.
Na ja, ezek mind angolszászok, úgyhogy szúrjuk ide gyorsan Jerofejevet, Ulickaját és Pelevint, meg ne feledkezzünk meg róla, hogy a világ egyik legjobb regénye az Ördögök egy bizonyos Dosztojevszkij elkövetésében. Meg hogy ott van még Iain M. bank és Salman Rushdie, a két torony, előbbi a Közelkép (Surface Detail) utóbbi meg a Sátáni versek (meg a Szégyen, meg az Éjfél gyermekei, meg a...) által. Jut eszembe, Salman Rushdie-től megvan a Hárún és mesék tengere, sorszámozott első kiadásban (nyilván angolul), dedikálva. Negyven fontomba fájt, de egy dedikált Vonnegutért vagy Burgessért még szolidabb hitelt is felvettem volna, de ők már halottak, egy ideje nem deikálnak.
És akkor a kedvenc Vonnegut regények:
1. Kékszakáll (Sok éve már, de Londonban a Tate Modernben kellet látnom, amiről V. írt. hogy kicsoda, és miért is fontos Jackson Pollock vagy Mark Rothko. Azóta többször álltam meg már a képeik előtt, és tényleg az egyik kedvenc íróm miatt érzem úgy, hogy értem.)
2. Éj anyánk
3. A Titán szirénjei
(4. Börleszk, 5. Áldja meg az isten Mr. Rosewater!, 6. Bajnokok reggelije, 7. Ötös számú vágóhíd etc., az összeset imádom.)
„– Minek megy épelméjű ember Midland Citybe? – tudakolta a sofőr. Megint úton voltak.
– Beteg a nővérem – mondta Trout.
– Midland City a világmindenség seggluka – mondta a sofőr.
– Sokat gondolkoztam már, hogy hol lehet a seggluk – mondta Trout.“
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése