Egyre kevésbé értem a világot, olvasok híreket, látok az ablakon át embereket menni a valahová, de az egésznek semmi értelme. Most például olvastam a láttamahirekben.com-on, hogy órákat kell várni a magyar-horvát határon. De minek? Ha nekem óra kell, akár több is, van itthon az amit egyszer születésnapomra kaptam, csak elemet kellene cseréltetni benne, van a másik, az mechanikus, a harmadik, amiben megint csak elemet, meg van ilyen okosórám is, ami rém buta, csak hát ahhoz képest, hogy óra, nem olyan nagyon buta. Bele tudnék beszélni telefonálás közben, ha valaki hívna egyáltalán. Persze bele tudok beszélni anélkül is, csak minek, mondtam, hogy annyira nem okos. Nem az a kifejezetten intellektuális beszélgetőtárs.
Plusz van itt ez az óra a tévé tetején, a másik a szomszéd szobában, meg az ébresztőóra, amibe egyszer belepusztult egy ceruzaelem (most kívül mutatós, belül savas), és ki kellene dobni, csak érzelmileg még nem vagyok felkészülve az elválásra.
Szóval órákért én biztos nem mennék le a horvát határra, pedig innen nincs is messze. De emlékszem, egyszer valamikor a múlt század vége felé, álltam sokáig a macedón-görög határon, a világ legmocskosabb pottyantós vécéje és néhány tévénézve unatkozó macedón határőr, meg egy busznyi idegesen rántotthúsos zsömlét evő magyar turista közepette, és bármennyit álltunk is ott, egy kurva óra sem jött. De nem is hoztak, nem csináltak, sőt maguktól sem nőttek arra kétszikű, zárvatermő órák, mondjuk nem is szólt semmi, hogy mi épp órákat várunk. Feleslegesen amúgy, hisz mindenkinél volt annyi óra, amennyivel szükségét érezte elindulni otthonról. És el se lopták őket! Pedig egy macedón-görög határ az európai viszonylatban csak egy saroknyira van a világ végétől, ahol ugye az a közbiztonság, hogy kitesznek egy táblát, hogy "kamerával megfigyelt terület". Nem kamerát tesznek ki, táblát.
Prersze órákat várni egy határon még a jobbik eset. Mert képzeljük el mi lenne, ha napokat kellene várni, sőt akár csak egy napot is. Van ugye itt a mi rendszerünknek a közepén a Nap, már attól mind meghalunk, ha csak egy kicsivel közelebb jön, nemhogy a határig. Ezért aztán a határon napokat várni definitíve lehetetlen, mert az első nap kinyír mindenkit, a többi maximum valami sötét anyagot talál, ami hát hol van már az ő fényességétől? Sőt, akkorra már határ sincs, csak egy kis tér, idő, meg némi gravitáció, de órák azok már biztos nem.
És a határon perceket sem érdemes várni. Mert percek nincsenek, azokat csak valakik kitalálták, de igazából senki nem látott még olyat. Se műanyagból, se vasból, se sütve, se főve, a perc az kérem simán nincs is, nem lehet rendelni az amazonon, nem lehet bekeretezve falra akasztani, nem lakunk jól vele, de legalább nem zavarja meg az éjszakai alvásunkat.
Legfeljebb a kínzó kérdés, hogy de akkor mi a francra jó egy perc?
Egy óránál egyértelmű a funkció, jól mutat a csuklónkon meg a tévé tetején, a Nappal lemehetünk a boltba vécépapírt venni, de a perccel kitörölhetjük. Illetve még azt se.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése