Nézem a formaegyet, de már nem értem. Na jó, igazából nem is nézem, valami filmet a laptopon inkább, csak közben a háttérben, mármint a tévén, fura alakú autók rohangálnak üres lelátók előtt. A kommentátor meg úgy ordít, mintha épp rohamot vezényelne a lövészárok-hősi halál útvonalon, és nem lenne biztos benne, hogy a második menetszázadnál is hallják, mikor kell golyót kapn a császárért. Vagyis úgy tesznek, mintha lenne tétje a dolognak, mintha jobb vagy szarabb hely lenne a világ attól, hogy gazdag és híres ficsúrok embertávoli, ám gépfeletti teljesítménnyel hányadikok lesznek a helyezésen. Aggódnak a váltó meg a gumik miatt, a csapatok stratégái őrületesen izgalmasnak látják a taktikai csatát, egyszerre több monitoron is, a kommentátorok egzaltáltan üvöltik világgá, hogy valaki máfél századot javított a körrekordon, én meg kimegyek a konyhába.
Hát igen, teát főzni izgalmasabb. Milyen berry legyen az ízű, kell-e bele tej? Nem az a kérdés, hogy illik-e tejet tenni egy mondjuk áfonyás teába, azt pont leszarom, hanem hogy nekem van-e kedvem hozzá? Kritizálni legfeljebb a teknős tudna, ő él csak itt velem, miután a tegnapi bazi nagy legyet estére sikeresen kihajtottam az erkély felé, ő már legalább nincs egyedül a poloskák között. A teknős meg kussol, asszem azért mert nincsenek hangszálai, de mondanivalója sem sok.
Mikor már eleget ázott a filter, félreteszem, elvégre egyszer még jó lesz az (muszáj lesz neki), ez nem a teázás formaakárhánya, szabadedzéshez jó a használt filter is.
Végül nem teszek bele tejet, hülye színe lesz tőle, viszont a tejről eszembe jut a kávé, úgyhogy főzök azt is, elvégre egyszer élünk, vagy nem. Ha mázlink van csak egyszer, a fenének lenne kedve még egyszer nekifutni ennek az egésznek itt, bármi legyen is. Ennek szellemében visszarakom az édesítőt a szekrénybe, és egy egész teáskanál cukrot gyógyítok a nagyobbik bögrébe, ami nagyobb mint a közepes bögre, de kisebb a legnagyobbnál, csak azt már kidobtam. Nekem ne ugráljon itt a diabétesz, az kérem az én diabéteszem, nekem jelent, én mondom meg mikor teázom össze a cukrot, a vércukrot. Különben is, a porszívózás afféle könnyűatlétika, a mozgás meg égeti bennem a cukrot, a lendületes mozdulatokról csak úgy olvad rólam a zsír. Legalább is így képzelem a fotelből, ha elég elszánt leszek, holnap ki is próbálom. Élesben!
Kár hogy sem a tefőzéshez, sem a porszívózáshoz nem jár kommentátor, pedig ezek is vannak olyan komolyan vehető dolgok, mint az aszfaltcsíkozás az esőgumikon. Fogadok, hogy ezek az autóversenyező faszik nem szoktak porszívózni, csak üldögélnek egész verseny alatt, még a piáért sem kell lenyúlniuk, azt is szívószállják. És azt mondják, hogy ők sportolók, mikor mégis csak én mosom föl az előszobát. Holnap.
Amikor senki nem elemzi, hogy mennyit fejlődött a technikám a fürdőszobai tesztek óta, mennyivel áramvonalasabb a fejem a rövidebb hajjal, és hogy ez biztos a súly/teljesítmény aránynak is jót tesz. Pedig értékelném az ilyen építő jellegű elemzéseket, a porszívóm is direkt áramvonalas, hogy nagyobb hatásfokkal tudjam húzni, de semmi, e helyett a tévében is arról szövegelnek, hogy a ferrari milyen irányba fejlesztheti az felfüggesztéseket. Tipikus first world problem, én meg a második világból csúszom lassan, de feltartóztathatatlanul a harmadik felé, biztos van pár kalkuttai cipőpucoló, akiknek az enyémnél cizelláltabb jövőképe van.
Lehet, hogy mostanában ezért nézek sok horrort, csak az a baj, hogy ott is mindig van valami majdnem happy end. Ahhoz Lars von Trier kell, hogy a sorozatgyilkos (is) pokolra kerüljön, miközben az utolsó áldozatai sem nézhetnek a felkelő Napba, hogy hú bazmeg, ezt is megúsztuk, igyunk egy teát.
De a formaegynek, sőt bármilyen efféle versengésnek egyszerűen nincs tétje, nem érdemes szurkolni senkinek, és ja persze, ezek a csávók az életüket kockáztatják, de hát annyi pénzért én még mások életét is szívesen kockáztatnám, pláne mert azért tényleg ritkán halnak meg bele. Benne, neki, általa.
Úgyhogy a laptop felett elnézve, valami ilyesféle tekintettel bámultam a fura festésű batmobilok versenyét, már ha:
Úgyhogy a laptop felett elnézve, valami ilyesféle tekintettel bámultam a fura festésű batmobilok versenyét, már ha:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése