Rájöttem, hogy tudok én is csinálni szituációs szitkomot, ami ilyen humoros sorozat a képernyőn. Szerintem eredeti ötleteket loptam össze kreatívan, úgyhogy össze is megírtam egy SZINOPSZIS-t, amivel majd betörök a tévés mozipiacra. Ezt itt:
Jól jártam anyátok barátaival, meg egy kicsit
(Összefogalaló Abstract)
A sorozat középpontjában három fiatalember áll, mindegyik alig múlt ötven. Egy kisvárosi metropolisz harmadik emeletén élnek, füvet nyírnak (és termesztenek) az erkélyen, igazából még mostohaszüleik lettek lakótársak a hetvenes években, aztán így maradtak. Az egyikük elméleti fizetőpincér, a másik kísérleti taxisofőr, a harmadik még nem tudja, mit írtak neki a forgatókönyvben, de az biztos hogy van egy titkárnője a tizenhatodikon. Egy másik épület tizenhatodikán persze, valamint a hónap más napjain is (úgy mint tizenötödike, huszonhetedike és hasonlók, feltéve hogy valamelyik nem hétvége épp).
Mindhárman szinglik, így csak kettejüknek van nője, aki nem az anyja vagy a féltestvére teljesen másik húga. Együtt utálják a szomszédot, aki fafúvósokat gyűjt, de sosem oboázik nekik, ezért bosszúból minden kedden csúnyákat gondolnak róla. Egyiküknek van egy kutyája, de az rendszeres vita tárgya, hogy kié is az eb, így minden másnap a harmadik fizeti a kutyasétáltató csajt, akinek az alattuk lakó egyetemi takarító titokban ordítva vall szerelmet, de mindig csak fél hét után.
Törzshelyük egy jellegzetes chicagoi fészerben berendezett melegbár, rögtön a tengerparton, ahová azért járnak, mert ott nem gáz, ha csajok nélkül jelennek meg, de még pont rálátni az életszínvonalukra. Idejüknek csekély, alig több mint kétharmad részét töltik itt, mert nyolc év alatt sem bírták megtanulni a pultos fickó nevét, így nem tudnak elköszönni, ezért mindig utána kell távozniuk, hajnali három felé. Hogy ne legyen kínos.
Mindennapi életük átlagosnak mondható, vércukorszintjük jelentős, kávén és muffinon élnek, Hálaadáskor pulyka alakú pizzán. Krónikus betegsége és arcszőrzete, valamint bőrszíne egyiknek sincs, akcentusa is csak akkor, ha épp hányni megy a kanapé mögé.
Vécére nem akkor mennek, ha kell, hanem ha van benne poén. Aludni nem szoknak, legfeljebb a reklámszünetben, de nem is igénylik, mióta tizenkilenc évesen kezükhöz ragadt a kávésbögre, ami feltehetően utántölti magát. Nem vetik meg az alkoholt, de mindig viccesen részegek, és csak addig másnaposak, amíg valaki megjegyzést nem tesz rá.
Barátnőik (ha épp vannak) mindig egyenletes eloszlásban szőkék és barnák, az egyik alulról felfelé, a másik fordítva. A harmadik csak alkalmi Scrable-partner, de ő afrokínai, így nem számít. A fiúk rendszeresen viszik szórakozni a lányokat, a konyhába, a tévé elé és persze a melegbárba is a leszbikus szerdákon, csak akkor ők maradnak otthon.
A törénet előrehaladtával egyikük megházasodik, másikuk buddhista szerzetesnek áll, és csak akkor házasodik meg, a harmadik meg rájön, hogy ő már eleve házas, ez nála afféle születési rendellenesség, amit ötvenkét éves koráig titkoltak előle a pókerpartnerei. Tervezi is, hogy elköltözik a közös albérletből, csak nem tudja, hogy ő most pontosan melyik is a háromból, így marad.
Könnyes búcsút végül akkor vesznek egymástól, mikor a taxisofőrt végre leszerződteti a Popók und Még Több Popók magazin, főállású lírai Énnek, de ehhez Európáig kell költöznie. Így aztán - egy légitársasági tévedés miatt - elutazik Kalkuttába, a belvárosban gyanús lesz neki, hogy ez nem Helsinki, de soha többet nem talál vissza a reptérre. A másik kettő meg halálra unja magát bánatában, valamint valamelyik nője is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése