Ed Wood a világ legrosszabb filmrendezője volt. Ami komoly teljesítmény, hiszen e kategóriában igazán nagy a verseny, ráadásul neki nem sok ideje volt, rá, hisz '78-ban mindössze 54 évesen halt meg. Ráadásul személyében tisztelhetjük a sokat emlegetett Z (magyarosan: Zs) kategóriás filmek fogalmi kereteinek kidolgozóját, mondhatni az ő munkássága lett a mértékegysége az amatőr lelkesedésből elkövetett, határtalan és szórakoztató mozgóképes igénytelenségnek. Mr. Wood soha nem vett fel egy jelenetet kétszer. Egyfelől mert az plusz költség lett volna, másfelől meg hitt a spontaneitásban, és abban, hogy rajta kívül senki nem veszi észre, hogy az idegenek mindent elpusztító halálsugarát egy sztaniolba csomagolt zseblámpa bocsátja ki, a hűtő tetejéről.
Ő volt az a fazon, aki minden szembejövő horpadt kukatetetőben meglátta a potenciális repülő csészealjat, és nem tudott neki ellenállni, rögtön főszerepet kellett adnia a bádog remekműnek egy repülő csészealjas filmben. Az aljas csészék éjszakája vagy valami hasonló címen. A dramaturgia, sőt a történet nagyvonalú mellőzésével csak az számított, hogy horgászdamilon belógatott, karácsonyfa-égőkkel tuningolt kukatetőt lengethessen a kamera előtt, háttérben a tapétamintás űr végtelenjével, és a zárlatos kávédarálóval gerjesztett, legmagasabb színvonalú hangeffektekkel.
Leghíresebb filmje (lényegében az egyetlen ami a maga idézőjeles módján egyáltalán filmnek tekinthető, mer'hogy valami tér-idő anomália nyomán ment mozikban is, tényleg pont mint egy film), az 1959-es Kilences terv a világűrből (Plan 9 from Outer Space), egy inváziós zombi-horror, a teljesen indokolatlanul szerepeltetett Lugosi Bélával, aki addigra már csak az emlékeinek meg a morfiumfüggőségének élt.
A film története elmesélhetetlen, mert ehhez történet is kellene. Valami olyasmiről van szó, hogy jönnek az idegen ufók, hogy elfoglalják a Földet. Ehhez valami olyan fegyvert építenek, ami életre kelti a holtakat, akik aztán az idegenek zombi-segédcsapataiként segítenek az emberiség kiirtásában vagy leigázásában, hogy pontosan melyikben is, az végig kissé homályos. Ja, és van két pilóta, akiknek meg az a küldetése, hogy az ufókok csak ne tegyenek ilyeneket, hogy ők akadályozzák meg a valamit. Valamint a happy end krónikus elmaradását. Meg mintha valami nőt is meg kellene menteni attól, hogy megtáplálkozzák a zombik (vagy vámpírok?), akik a papírmasé sírok között temetőznek, élőhalottként üldözve a kiket.
Persze mindenki döntse el maga, a film fenn van a jutyúbon, saját felelősségre tekinthető , szinkronosan, link a kép alatt:
A műalkotás igazi csemege, a legjobb benne a magyar szinkron. A hazai stúdió ugyanis nem akart rendes szinkronszínészeket szerződtetni, ez sértette volna a mű szellemiségét, így aztán cég alkalmazottai, a titkárnő, a pénzügyes, a takarító, a marketing-asszisztens és hasonló arcok mondják fel a szöveget, szinte fokozhatatlanná téve az élményt.
Mr. Wood munkássága ugyanakkor ösztönzőleg hatott egy olyan majdnem nagy rendezőre is, mint Tim Burton. (Ő tényleg kis híján egy nagy rendező, kár hogy szerelmes a saját maga kreálta fantáziavilágba, aminek így ő az első számú rajongója is. Ez legtöbbször gátja az igazán nagy filmek megalkotásának, lásd pl. Kevin Smith esetét.)
Burton viszont a meglepően Ed Wood címet viselő művével igazi emlékművet állított a sajnos nagyon is értett, érintőlegesen sem zseninek, ahol Johhny Depp a címszereplő, és láthatóan élvezi.
Ez pedig ezen a linken látható eredeti képpel, de magyar hanggal, nyilván szinkronszínészek tolmácsolásában. (Érdekes amúgy, hogy miközben Wood filmje színes, a róla szóló darab fekete-fehér, és ebből látszik, hogy kettejük közül Tim Burton az igazi filmes, ő látja jól, hogy ezek az ufós-zombis marhaságok szinte sikoltanak a fekete-fehér után, csak úgy bírnak autentikusak lenni.)
Kár hogy az életrajzi film megáll a 9 tervnél, mert én megnéztem volna, hogyan forgat fenekelős űrpornót a mester, mert élete végére nagyjából ez a zsáner maradt meg neki, két üveg vodka között. Hogy ezeket is annyira élvezte-e, mint a korai borzalmakat, azt nem tudom, de gondolom nem igazán, a pornóban már a hetvenes években is nehéz volt műfaji újításokat felmutatni, pedig ő mindig erre vágyott.
Ed Wood kudarcba fulladt, de legalább megpróbálta.
wikipedia.org
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése