Alternatív Henrik, a nyolcadik

VIII. Henrik (ejtsd: víííhenrik) király, angol király, vágtat fakó lován... vagy nem is, az egy másik Edvárd király volt, az első, míg Henrik fia a hatodik (mármint Edvárd), de ő nem végeztetett ki walesi bárdokat. Vííí viszont szeretett időnként kivégeztetni ezt-azt, csak hogy be ne rozsdásodjon. Ő volt a második (és Erzsébet lánya mellett) a legjelentősebb uralkodója a nem túl hosszú Tudor-dinaszitának. Apja Hetedik Henrik (ejtsd: víí) alapította a Tudor-házat a Rózsák háborúja (ami egy elég jó film volt Michael Douglas szereplésével) után, és eredetileg Lancaster-York névre hallgatott, a Tudor elnevezést kerülték, biztos mert a Vidor-háziak mindig kiröhögték miatta őket. (Hapcit és Morgót még időben száműzték, ők később Disneyland-ben vállaltak munkát.)

Nyolcadik Utas a Henrik 1509-től 1547-ig uralkodott, persze nem egyhuzamban, közben néha kiment vécére, tartott ebédszünetet és aludt egy keveset. Szeretett csajozni, és jó is ment neki, mert bár rusnya volt, rossz modorú és büdös volt a szája, de egyfelől ez legtöbb kortársára is igaz volt, másfelől meg ő volt a király, és a trón már akkoriban is a legkomolyabb afrodiziákumnak számított.

Nyolcadik Henrik mindezeken felül nagyon kövér is volt, feltehetően azért, mert megette az előző hetet. Így került trónra, ahonnan aztán le sem bírt szállni, mert egyrészt hatalommániás volt, másrészt köszvényes.

A híresztelésekkel ellentétben nem volt különösebben erőszakos pasas, csak szeretett embereket lefejeztetni, de hát akkoriban nem volt tévé, kellett az a kis szórakozás, hisz még a focit sem találták föl. A nyilvános kivégzések egyébként így sem voltak túl izgalmasak, előre lehetett tudni a végüket (mindig a hóhér nyert), de legalább volt tétje a dolognak, amitől azért egy korabeli reality-nek még elmentek, elvégre egy lefejezés mégsem olyan unalmas, mint mondjuk a kamarazene.

Ennek ellenére Henrik igen mértékletes volt az efféle szórakozásokban, sokatmondó, hogy hat felesége közül mindössze kettőt végeztetett ki, a másodikat és az ötödiket. Pedig egyiküket - állítólag - még szerette is.

Érdekes történelmi adalék továbbá, hogy a híres uralkodó a korabeli ábrázolások szerint igen hasonlított Sid James-re a szintén híres brit komikusra, bár neki - a királyi vécéhordozók visszaemlékezései szerint - sohasem sikerült viccesre innia magát, pedig erősen próbálkozott. De senki nem mert nem röhögni  az ócska tréfáin.

Viszont einstandolta a Hampton Court palotát, miután az addigi tulajdonos, Wolsey bíboros, kegyvesztettségből adódó hirtelen felindulásból neki ajándékozta,  a francia kerttel és az angol cselédlányokkal egyetemben. A palota akkoriban még egészen Tudor-stílusú volt, más nem is bírt volna lenni, mert a barokkot csak Henrik halála után találták fel az olaszos franciák, úgyhogy csak később lehetett barokkos hozzáépítéseket nekitoldani a épületeknek.

Henrik ide járt piheni Londonból, mer nem tudta, hogy később már ez a rész is csak egy londoni külterület lesz, saját vasúti megállóval a Waterloo pályaudvar felől. De Henrik olyan döbbenetesen műveletlen  volt a későbbi történelemmel kapcsolatban, hogy fogalma sem volt, hol van Waterloo, miért lesz majd fontos, és melyik svéd popzenekar ír majd róla egy számot. De tényleg rém hiányosak voltak a történelmi ismeretei, a tizenhatodik században nemhogy a tizenkilencedik, de a tizenhetedik század történelmét sem ismerte, az első világháborúból meg biztos megbukott volna!

Ám akkoriban ez nem volt akadálya a királykodásnak, elég volt, ha a fater magához bitorolta a trónt, a fivére meg idejében meghalt fiatalon.

Voltak még cselszövések, háborúk és egyházszakadás is uralkodása idején, de ezek csak lábjegyzetek a valódi történelem, vagyis az ágyasok, feleségek,százhúsz fogásos lakomák, hisztik, ivászatok és hülye kalapok hosszú sorához képest. Ha már a stílus maga az ember, aki a történelmet alakítja maga helyett.