Halle Berry végül is visszautasított egy transznemű szerepet, mert végül is ő nem az, és egy transzneműt végül is transzneműnek kellene játszania. Konkrétan egy nőből férfivá váló ember történetéről lett volna szó, és ő meg eddig még sosem akart férfi lenni. Hát, itt az ész megáll, meddig terjed még ez a sötét baromság az úgynevezett szórakoztató-iparban? (Na jó, iparnak még ipar, de egyre kevésbé szórakoztató.)
Ezek a seggfejek ottan Ámerikában, már tényleg nem tudják, hogy mi is egy színész szakmája? Akkor most szólok, az hogy eljátsszon olyanokat, akik nem ő. Az még rendben van, hogy egy fekete karaktert játsszon fekete színész, de egy külsőleg nem látható sajátossággal is eleve rendelkeznie kell szerencsétlen aktorknak?
Halle Berry volt már Macskanő, meg Ginger ügynök, pedig háztetőkön ugráló szuperhős sem volt soha, de titkosügynök sem. (Bár ha utóbbi lett volna, arról nyilván nem tudnánk, elvégre azért titkos.) Merthogy ő egy színész (egyesek szerint színművész, de ebben nem nyilvánítok véleményt), játsszon el bármit, amit el tud. Kiöregedett, túlsúlyos és túl szakállak kamionsofőrt például ne játsszon, de ne azért, mert ő nem az, hanem mert semmi értelme. De ha valami avantgardista rendező szürreális látomásában pont ez lenne a poén, akkor nekem még ez is belefér.
Nade Ms. Berry nem érvel így, nem érvel sehogy, ő bocsánatot kér (!) és a magyar ötvenes évek stílusában önkritikát gyakorol, én meg nem tudom hova hányjak.
És tényleg, meddig lehet még tolni ezt az orbitális baromságot? A Dogma-filmeken még röhögtem, hogy de szarok, mert eleve hülyeség amit kitaláltak a kitalálói. Mert lehet csak természetes fénnyel, meg helyszínen felvett hanggal (tehát utószinkron nélkül), kizárólag kézikamerával és nagyjából forgatókönyv meg cselekmény nélkül dolgozni, csak minek? A dogmások azt mondják, hogy azért, mert a filmművészet (és itt most nem a minden alatti módon ócska szuperhősös izékre gondolnak) túl messze áll már a valóságtól, vissza kell lépni a nagy büdös realitáshoz. Illetve bele. Készültek is nézhetetlen vackok eme törekvés jegyében, aztán mára lassan, de megérdemelten elhalt az egész.
Hisz a filmek azért filmek, mert ők nem a valóság, miként a színész is azért színész, mert alakít valaki tőle különbözőt. Ha már ez a szakmája a szerencsétlennek.
De ha már ez a trend, ne álljunk meg itt. Ha egy filmeb egy pedofil pszichopata rendőr szerepel, akkor keressenek a szerepre egy pedofil pszichopata rendőrt, különben a Pszichorendőr Pedoegyesület tiltakozni fog, hogy ők itt kérem el vannak nyomva.
Meg egyáltalán, hogy játszhat egy lisztérzékenyt egy cukorbeteg színész, egy skótot egy angol, egy tengerészt olyasvalaki, aki úszni sem tud?
Sőt, hogy játszhatja a világ bármely színházában bárki Hamletet, aki nem dán? Innentől követeljük, hogy csak dán színészek játszhassák a királyfit, bár az még kérdéses, hogy nemesi származás kell-e hozzá. Mert lehet, hogy holmi koppenhágai kikötőmunkás sarja, nem lenne elég jó a szerepre, és a született arisztokrácia, pláne a dán királyi udvar tiltakozna.
Ja, és még valami: a dán színészek csak angolul játszhatnák Hamletet, elvégre Shakespeare-nek is vannak jogai, meg az utódainak elvárásai.
És a végén eljuthatunk a realizmus olyasféle tökéletességéhez, hogy innentől ne csináljanak történelmi filmeket, de egyáltalán ne. Mert hogy alakíthatná Kleopátrát, Napóleont vagy III. Richárdot olyasvalaki, aki egyáltalán tökre nem élt akkoriban? mit tudhat az ilyen az ókori Egyiptomról, meg hasonlókról.
De ha ez így túl szigorúan hangzik, akkor elképzelhető, hogy történelmi filmekben játszhatnának történészdiplomával is rendelkező színészek, de csak ha a szakdolgozatukat az adott korszakról írták. Ha ilyeneket nem találnak tömegével (mert ugye, ki tudja?) akkor viszont csak nem létező történelmi eseményeket lehetne filmre vinni, mint mondjuk a Asterix az olimpián, meg hasonlók. Vagy forgassanak simán egy ezerhuszonnyolc részes sorozatot a Gyűrűk ura mellékszereplőiről, abba talán nehezebb lesz belekötni.
Persze az hogy normál magasságú színészek hobbitokat, háát...
:_D
VálaszTörlés