Mostanában mindenféle ezoterikus táltossámán-hunszittya tematikájú videókat nézegettem a jutyúbon, mert néha szórakoztat a sötét ostobaság. Persze ehhez nagyon sötétnek kell lennie, és ajánlatos valami alpári pökhendiséggel párosodnia, hogy szerelemgyerekük páratlan trash-éményt nyújtson.
De még a felhőtlen szórakozás közepette is fel bírom húzni magam, ha a legalapvetőbb józan észt is messzire száműzik a nagyívű előadók. Hogy a magyar nyelvvel is egyenlőtlen küzdelmet vívnak az nem baj, az a show része, de ha már az elemi logikával szemben is vesztésre állnak, az csökkenti a műsor élményszerűségét. Pont mert idegesít, és nem tudok arra koncentrálni, hogy is szíriusztak a hunok a csillagösvényen Afganisztán-alsóra, két átszállással, féreglyuk másodosztályon.
A múltkor valami nemzetébresztő táltostábor nagyon bajszos és közepesen beszédhibás szellemi tótumfaktuma értekezett arról, hogy ami a történelemkönyvekben van az a hülyeség. (És nem mellesleg, majdnem minden, amit iskolában tanítanak az hülyeség, mert mire jó, ha a lányok tudják a másodfokú egyenlet megoldóképletét, de a szövőszéket összekeverik a köcsögdudával. És kurvára nem tudnak vajat köpülni, illetve csak felnőttfilmes értelemben.)
A félagyú alvarázsló szerit az igazi történelem a szívünkbe van írva, ami orvosilag biztos igaz, viszont csak a kórtörténetünkre vonatkozik, ami hát nemzetstratégiailag nagyon szűk értelmezési mező. Valami olyasmiről hadovált, hogy a törikönyvekben értelmezések vannak, ettől az igaz tények meghamisulnak, úgyhogy félre a könyvekkel. Mert az igaz tényeket nem a történészek meg a tanárok tudják, ők már agyba vannak mosva a sok iskolájuk miatt, az igazság tényei meg ugye meg bele vannak kőbevésve, a jobb pitvarba vagy a bal kamrába, vagy ahova.
Na most ezzel szemben a nagy helyzet az a tények nem a szívünkben vannak, hanem valamiféle objektív valóságban. Na jó, mondjuk hogy interszubjektív valóságban, elvégre szigorú értelemben semmi bizonyítékunk nincs arra, hogy a külvilág létezik, mert mondjuk kómában fekszünk és álmodjuk az egészet, valaki kómában fekszik és álmodja az egészet, velünk együtt, vagy a Mátrix mégis csak egy dokumentumfilm, és akkor a gépek álmosnak nekünk. De kétségtelenül vannak mások is körülöttünk, akikkel van egy közös világunk, akikkel közösen tudjuk hogy ez van, és innentől aztán inteszubjektíve érvényes a külvilág, akár létezik, akár nem. (Persze ha nincs külvilág, az se nagy baj, mert ez esetben igen nagy isten vagyok egy elég kicsi univerzumban, bennem.)
Nade. Van egy közös valóság, és annak vannak tényei, legalább is így képzeljük. De a tények időrendbe rakott sokasága még nem adja ki a történelmet, ahhoz kellenek az értelmezések is. Vagyis a csaták, királyok, csaták, királyok, forradalmak, háborúk, királyok etc. évszámai egy idővonalon az nem a történelem. Mert a történelem az emberi társadalmak, kultúrák és civilizációk folyamatából, és az ezekhez kapcsolódó értelmezésekből áll össze.
Hogy valami forradalom volt vagy lázadás, az értelmezés, nézőpont kérdése, és nem következik az évszámokból. Például hogy Ernesto Guevara forradalmár volt vagy terrorista, arról nagyon mást gondolnak emberek, leginkább politikai szekértáboruk okán, élete tényeiből bármelyik mellett lehet érvelni. Tudjuk hogy Buenos Aires-ben született, jómódú családban, hogy orvosi diplomát szerzett az egyetemen, hogy asztmás volt, hogy Castroékkal csinálta a kubai hatalomátvételt (forradalmat, puccsot, népfelkelést, terrortámadást?), hogy volt miniszter meg a kubai nemzeti bank elnöke, és hogy Bolíviába ment megdönteni az ottani rendszert is, de lelőtték. De egyik tényből sem következik, hogy mi is volt igazából. Talán mert nincs objektív igazság, pont azért nincs mert számos értelmezési keret van, és mindegyik alapján más-más történelmi olvasat lehetséges, miközben a tények még mindig elég makacs dolgok.
Szóval, a történelem egy narratíva, egy elbeszélés, ami egy adott értelmezési keretben meséli el nekünk, hogy jutottunk el idáig, ami most van. És persze legtöbbször abban sincs konszenzus, hogy most mi van (demokrácia, autokrácia, diktatúra?), hisz a jelent is különböző nézőpontokból lehet szemlélni, és utálni, vagy lelkesedni érte.
Na ez volt a bevezetés a történelembe, és akkor most elkezdem mesélni az egészet, elölről. Szóval, mikor az ősemberek megérkeztek a Szíriuszról térugrással a barlangba...
b1foto.blog.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése