2020. július 25., szombat

A szűz irodalma

Izé, A tűz birodalma. Ez egy fene tudja milyen műfajú darab, amit jó ideje kerültem már tudatosan, mert annyira szar nem lehet a helyzet, hogy én ezt megtekintésemmel illessem. Aztán kiderült, hogy de, lehet.
Sőt mondhatni kötelező, hisz e remek darab pont idén játszódik (bár 2002-ben készült), és nekem innen kell megtudnom, hogy már húsz éve dúlják szét sárkányok a világot, én gondolom csak azért nem találkoztam még velük, mert felénk nem vezet autópálya, vonattal is csak átszállással lehet jönni Pest felől, szóval ez az egész még a sárkányoknak is macerás.
Londont mondjuk rommá süsüzték az egyfejű tűzokádók, de az is mostanában lehetett, kevesebb mint három éve még eléggé egyben volt a város, igaz karamellás nápolyit már akkor is alig lehetett kapni, ami azért már egy komolyabb apokalipszisre is utalhatott. Utalhatott volna, de nem olvastam a jelekből.

De mivel láttam, hogy a hétvégén lesz valamelyik csatornán, gyorsan megnéztem egy videomegosztón, nehogy már egy tévé mondja meg nekem, mikor akarjak bosszankodni egy filmen.
Mert ezen a jenki-angol-ír csodán azért lehet, olyan identitászavaros az egész, mint egy magát kutyának képzelő málnabokor, vagy Superman, mikor nem jön rá, mi is az ő szuperképessége. Hát a minden.
Ez egy Mad Max hangulatban pácolt, Terminátor-klisékkel génkezelt Alien, csak űrszörnyek helyett sárkányokkal, akik amúgy kicsit kulturáltabban néznek ki a xenomorfoknál, és ez esetben nem kergetnek énekelve pillangókat a mező felszínén. Ezek a mező alatt laknak, meg a bármi alatt, sőt az Első Sárkány, az ősforrás a londoni metró szomszédja. De tényleg, csak egy üreggel arrébb lakik, mint mondjuk a Central Line, vagy valamelyik másik, amelyik elég mélyen megy soha nem látni az eget, de mikor az emberek még egy metrót akarnak az össze-vissza furkált városalapba, akkor felébred. Na ja, én sem csípem, mikor a felső szomszédom hétvégi szabadidős tevékenységként ütvefúrózza a betonfalat, biztos valami durván olcsó szintetikus drogot tol, hogy pont a falfúrásra gerjed tőle.

Nade a sákányság-emberiség meccs: vannak a Sárkányölők (Szigorúan Nagybetűvel), meg Quinn a főhősünk, akit stílszerűen hívjuk Sárkánybujkálónak, mert csak a túlélésre játszik, a szektaszerű kolóniájával egyetemben, és vannak a sárkányok, intenzív túlerőben. De hogyha az emberek összefognak, és a visszavonulót fújt szekta, meg a Júdeai Nemzeti Front öngyilkos kommandója együtt indul sárkányvadászatra, akkor hüllők biza le lesznek vadászva, legkésőbb a filmélmény végéig. Ez akkora dramaturgiai alapszabály, mint hogy Columbo hadnagy mindig az ajtóból fordul vissza, hogy de lenne itt még valami...
Hát van is valami, mert Jurassic England-ben legyakni a kétszikű évelő hüllőket nem az igazi szerelmi szál nélkül. Egy ilyen darabba mindig kell egy nagyjából jócsaj, az se baj, ha kicsit maszatos és bazi nagy mordállyal jár, adott körülmények közt ez a szexepiljének alapköve. (Tényleg, ha a sárkányok tüzet fújnak és tojással szaporodnak, akkor nagyon kell vigyázniuk, hogy ne keverjék a kettőt, elvégre ki akar utódjául egy adag sótlan rántottát? Hagyma nélkül.)

Szóval a történet az olyan hogy nincs, mert azt valóban nehéz lenne forgatókönyvnek tekinteni, hogy rákészülünk a harcra, harcolunk, győzünk, és várjuk a gázsit. A látvány mondjuk rendben van, húsz éve ilyennek képzelhették a jelen videojátékait. És tényleg, ha videojátékként nézzük, akkor a tűz birodalma annak nem is olyan rossz, az már más kérdés, hogy nem tölteném az időm egy ekkora marhasággal. (Hacsak nem kapok érte pénzt, nem lehet megenni, vagy nem szeret belém valaki miatta.)
Úgyhogy lépek, és játszom egy kis Doom-ot, pontosabban majd játszik a húszéves énem.

A huszonhetedik szinten mindig csak csaló üzemmódban tudom lenyomni az Übermega Hiperpókot. Több mint huszonöt éve már.
Persze akkor még nem szóltak nekem a kurva sárkányokról.

Forráskép megtekintése
mafab.hu

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése