Mikró, könyv, makrobutaság

Egy michigani könyvtár arra kéri az olvasóit, hogy a kikölcsönzött könyveket ne mikrózzák meg mielőtt visszaviszik. A könyvtárosok arra gondolnak, hogy az alapos ám rém buta olvasók biztos koronavírustalanítani akarják a köteteket, és mivel hitük szerint a mikró öl, butít és nyomorba dönt, ez kifejezetten jól jön a vírussal szemben. Ha már  macska sem élte túl a múltkori mikrózást, egy sokkal, de rohadtul sokkal kisebb vírusnak nyilván esélye sincs ellene. Lehetne fertőtleníteni még fertőtlenítővel vagy simán alkohollal, de a whisky foltot hagy a könyvön, és különben is jobb belső használatra.  Minden esetre élvezetesebb, mert mióta Cirmi (arrafelé biztos Pussy) feje felrobbant szárítás közben, vacakul telnének az esték a rosszfajta kukoricawhisky nélkül.

A legjobb, ha az ember mikróz mikor hazahozza a könyvet, mikróz mielőtt visszaviszi, és mikróz, mikor úgy érzi, hogy erre most épp lelki igénye van. A baj viszont ott kezdődik, hogy a könyvtári könyvekben van egy (lényegében lopásgátlóként is funkcionáló) chip, amit nem véletlenül hívnak így, mert azt szokták a pultnál lecsippantani, és ez biza javarészt fémből van. Főleg azóta hogy rájöttek, a műanyag nehezen mágnesezhető, de még az áramot sem vezeti. A fém viszont a mikróban hevül, gyullad und robban, ezért szoktuk a lábasokat inkább a tűzhelyen ügykezelni.

A könyvek meg fura mód még mindig papírból vannak, az meg éghető, és rosszul viseli a benne túlhevülő fémet. (És nem, az e-book nem könyv, csak valami helyette, például nincs papírilllata, nem lehet dedikáltatni, és nem segít, ha vészhelyzetben vagyunk a vécén. Az e-book az kérem szarban hagy.)

edition.cnn.com

Az égetett könyvtári könyv meg simán terjeszthet még bármilyen vírust, szóval a mikrózás ezért sem jó ötlet. De esetleg ki lehet mosni hypós vízben, nagy hőfokon, ekkor ízléses bár szúrós szagú pépet kapunk, amiből lehet kis szobrokat gyurmázni, és az irodalomból máris képzőművészet lesz, egy remek háztartási posztmodern gesztussal. Vagy be lehet tenni a tűzhely sütőjébe is, ekkor azonban fontos figyelni arra, hogy ne felejtsük le a tetejéről a reszelt sajtot. Vagy a vékonyra szelt mozzarellát, ízléstől függően.

Az persze nem tudom, mekkora büntetést kell fizetni a robbantott könyvekre, egy új kötet árát, vagy csak a tűzszerészek költségét számlázzák-e ki az embernek. Minden esetre még mindig jobb, mint ha elhagyták volna, ahogy a képet elnézem, a vonatkozó darab ettől még olvasható.
Én már hagytam el könyvtári könyvet, de ők is csak évek múlva jöttek rá, hogy nem vittem vissza, de a fene sem akart nyolcévi késedelmi díjat fizetni. Illetve onnantól kezdve minden évben mégy egy-egy évit, tekintettel arra, hogy elhagytam. (És a gyékényesi személyen valakinek lett egy Erving Goffman-kötete, aminek örülhetett, feltéve hogy érdekelte a szociálpszichológia.) Én minden esetre szereztem egy antikvár példányt viccesen olcsón, és bevittem nekik, így csak félévi késedelmi díjba került az egész.

Nekem mondjuk azóta sincs meg A mindennapi élet szociálpszichológiája, de már megtanultam élni nélküle.

p.s. Tényleg a mikrokönyvek sem mikrózhatók? Nevük alapján rokonságban állnak a sütőkkel, plusz ezek tényleg akkorák, hogy nem fér beléjük a szokásos méretű chip:

cultura.hu