Nem szokásom önjelölt jutyúbos influenszerek videóit bambulni, követni őket meg pláne nem. Kissé szánalmasnak találom magát a műfajt, mikor valaki komoly képpel értekezik mindenféle "rejtélyekről" egy-egy wikipédia-szócikk ismertetése által, sminktanácsokat ad, vagy simán csak megosztja a feszülten várakozó közönséggel, hogy mit reggelizett, milyen menő az edzőcipője, vagy hányszor hányt a hétvégi fetrengős buli után.
Az ilyesmire időt pazarolni szerintem igazán bűnös dolog, nem is beszélve az ember központi idegrendszerére kifejtett romboló hatásról. No meg gondlom öreg is vagyok ezekhez, persze hogy nem hoz lázba nagyjából semmi olyan, ami egy középbuta, középnyugati, középosztálybeli tinédzsert az emfatikus sikoltozásig felizgat, hisz minimum az apja lehetnék, harminc év korelőny az minimum másfél generation gap. És ez persze a mentálisan a tinédzserkorba ragadt huszon-harmincasokra is igaz, ha már annyi idősek vagyunk, amennyinek érezzük magunkat. (Én például ötvenhét)
Node. Történt a hétvégén, hogy véletlenül belebotlottam egy csaj jutyúb-csatornájába, ami nagyjából arról szól, hogy mindenféle olyan zenéket hallgat meg, amiket addig még sose, és videóra veszi a saját reakcióit, ahogy pofákat vág, lelkesedik, meglepődik és persze folyamatosan kommenteli a hallottakat. Ez így elég szánalmasan hangzik, első blikkre pont az a műfaj, amit nem csak hogy unalmasnak und feleslegesnek találok, de alapvetően le is nézek. Ám Kira (gondolom így hívják) meglepően szórakoztatónak bizonyult, ráadásul jó zenékért lelkesedik. A saját kedvencei között olyanok vannak, hogy Coldplay, meg a Radiohead (meg egy adag populárisabb jazz), ami nem igazán az én világon, viszont a nagy nyilvánosság előtt ismerkedik a hetvenes években startoló nagy zenékkel, a korai Queen-től, az Iron Maidenen át a Motorheadig, meg persze a punk klasszikusaival, a Sex Pistolstól a Clash-en át a Ramonesig.
Én meg ezeket a zenéket évtizedek óta karmolom, szóval érdekesnek tűnt belenézni, mit szól hozzá egy mai huszonéves. (Valami elejtett félmondata alapján 24 évesnek tippelem a nőszemélyt.) Aztán ráment egy délutánom, hogy szép sorban végigbambuljam az elmúlt hónapokban elkövetett videóit, végighallgassam a néha kissé (olykor nagyon) felszínes szövegeit, csak mert tényleg jó dumája, és nem egy barbifüggő műmájer, másfél ki ló sminkkel, hanem egy afféle szomszédlány-fazon, aki pizsamára húzott kapucnis pulcsiban ugrál az ágyon, minőségi rockzenére. Na ja, kissé infantilis, de legalább önazonos, mert ilyen mennyiségben már nem lehet pusztán szerepjáték az egész.
Ráadásul van egy másik csatornája is, ott nem zenékre csodálkozik rá, hanem a saját kedvenceit, a lemezgyűjteményét mutogatja befelé plusz a kedvenc könyveit kaserolja, és az irodalmi ízlésébe se nagyon lehet belekötni. És ennél a pontnál, a magam számára is váratlanul, nem csak hogy feliratkoztam a csatornájára, de még kommentet is írtam az egyik könyves cucc alá, ami tőlem teljesen szokatlan, az ilyen helyeken én a passzív kukkolást szoktam művelni. Aztán meg örültem neki, hogy szívecskézte a hozzászólásomat, meg a válaszába leírta, hogy Neil Gaiman neki is az egyik nagy kedvence, és nekem ettől lett jó délutánom.
Nyilván kissé felőrölt a magány, hogy ilyen könnyű nekem örömet szerezni, de ez most jól esett, a vasárnapomat hajnaltól délutánig a jutyúb előtt töltöttem, megosztva a figyelmemet a Krisna-völgyi Radhastami-fesztivál élő közvetítése, meg a kirawasareactor csatorna között. (Jó, azért olvastam is kicsit, ebédeltem, és takarítást mímeltem a fürdőszobában, de ezek csak mellékszálak voltak a nap szövetében.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése