Az ilyen metál-rock etc. zenékkel mostanában az bajom, hogy nagyon úgy néz ki, ezekben a műfajokban már megírták az összes lehetséges dalt. Ugyanazok a témák, dallamok, riffek jönne szemben állandóan, nem csoda, hogy inkább a határokon átnyúló (magyarul crossover) zenéket keresem, mint folk-metal-rap, street punk-etno, rockabilly- thrash vagy grincore-árnyjáték-bábszínház.
Úgyhogy nem véletlenül botlottam bele a Ningen Isu nevű, 1987 óta egzisztáló japán trióba, ahol Black Sabbath rajongó (és részeben nagypapa külsejű) ötneves faszik tolják a torzított gitárt. Szamurájnak, kabuki-színésznek és hamburgerbódésnak öltözve, a Kelet és Nyugat találkozásának jegyében, valamint sérelmére.
Itt a zene elég konvencionális, a vizuális körítés azonban mellbevágó, legalább is innen nézve, nem tudom mennyire gondolják komolyan, mert a szövegből értelemszerűen egy kukkot sem értek. Mondjuk az angol címet sem, mert az nekem Szívtelen szket, ha már nem tudom összerakni. A 'scat' az csak a Scatman művésznévből lehet ismerős, mely szerint valamiféle halandzsázó gajdolás lenne, de az nem lehet szívtelen, miként a gugli fordító által megadott 'földadó' (land tax) se nagyon. Szóval tudja fene, de ez a szám nyilván nem a szöveg poétikai értéke miatt lehet jó, már ha jó egyáltalán. E kérdésben még ülésezik az ízlésem, és fontolgatja az ENSZ Biztonsági Tanácsának összehívását is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése