Mivel nem bio- hanem másféle lógus vagyok, nem tudom ilyen a szobanövények életciklusa, de totál kívülállóként valahogy mindig úgy képzelem (vagy érzem tudattalanul), hogy egy növény igazából halhatatlan (és mivel teljesen kuka, természetesen hallhatatlan is), mindig van valami hajtás, rügy, izé, ami tovább él, amiből újranöveszthető a cucc. Aztán persze szembesülök vele, hogy plafonig érő, szobafa jellegű hibiszkusz is elhullik egyszer (bár ahhoz kellett pár ezer levéltetű is), meg hogy most a gondosan ápolt fikuszom is két bot egy cserépbe leszúrva, néhány elsárgult és megbarnult levéllel, de még hátha lesz belőle valami.
A teljesen megbízható, névtelen, és rémes helyesírású netes szakértő-kommentelők szerint ez valami gombás betegség végstádiuma, amit nem értek, mert bevetettem minden javasolt ráolvasást, ufóenergiát és darált banánhéjat is kevertem a földjébe. (Ez utóbbi állítólag tényleg jó valamire, de nálam csak kitolta a haldoklást, megakadályozni nem tudta.)
Biztos én árasztok magamból negatív energiákat, de mit csináljak, pozitívakat nem tudok, egyelőre még nem élek, csak túlélek, és se szándékom, se pénzem nincs egy olyan drogra, amitől jókedvet és optimizmust sugározhatnék. Úgyhogy a fikuszbiztos nem bírta már nyomasztó jelenlétemet és öngyilkos lett, vagy legalább is feladta a fertőzés elleni küzdelmet. Így aztán maradt összesen négy szobanövényem, de abból hármat a műanyagipar gyártott le (vagyis műfenyők), egy meg valami trópusi nemtommi, ami viszont feltűnően jól érzi magát. Fene tudja, biztos eltalálom az öntözését, bár azt a fikusznál is eltaláltam, hisz sok éve volt már itt a szobában, és nőtt, mintha kötelező lett volna neki.
Úgyhogy a lakás bioszférája mára igazán sérülékennyé vált. Nyilván vannak rovarok, de egy-egy kóbor légyen kívül nem találkozom mással, ezen felül van egy darab növény, egy darab állat (a teknős) meg egy darab ember, szóval ha a nem tudom hogyhívják növényem is kipusztul, már nem lesz teljes az élővilág lokális sokszínűsége. És akkor muszáj leszek valami közeli parkból lopni egy növényt az éj leple ellenére, mert ilyen luxuscikkekre egy darabig akkor sem fog telni, ha véletlenül jobbra fordulok sorsilag.
De ez a lakás sosem volt növénymentes, és szeretném ha így is maradna. Az élet apró örömei, ugyebár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése