Végre rendes ősz van, a Füredi csomópont szürke és borult odakint, bónuszként esik pont ahogy szeptember végén már joggal elvárható, még akkor is, ha még nyílnak a völgyben a kerti virágok. Amik itt nincsenek, talán mert kertek sem, mert a különféle, ám egylényegű Malvinka nénik lépcsőházak elé applikált hat négyzetméteres műveleti területei a legjobb szándékok ellenére sem számítanak annak.
Én igazából szeretem az esőt meg a havat, az ablakon át szemlélni a lakásból, de olyankor kimenni már nem annyira. Mert nem szeretek megázni, pontosabban a megázásban csak az a jó, mikor az ember végre hazaér, és elterülhet egy kád meleg vízben. Amitől persze nem lesz szárazabb, de egész már ha valaki önszántából lesz vizes, vagy valami hülye időjárás miatt, aki pont akkor esteti a vizet a felhőzetből, mikor nekem mennem kell valahova.
Persze most nincs ezzel gondom, mert hétfőtől péntekig vagy itthon vagyok, vagy a dolgozóban, de ha épp egyik sem, akkor a kettő között a kisbuszban, ami viszont annyira a ház előtte áll meg, amennyire csak emberileg és szakmailag lehetséges. Ha ennél is házabb előbb állna meg, már bejönne a lépcsőházba, ami viszont nekem nem lenne jó, mert nem biztos, hogy beférnék egy akkora járgányba, ami befér az ajtón. De ha véletlenül mégis, nem biztos, hogy szeretnék.
Hétvégén meg értelemszerűen nem megyek sehová, leginkább, mert nincs hova. Ha az embernek nincs pénze, nincs kivel találkozni, meg amúgy is pihengetne inkább a csigaházában, akkor ez erősen beszűkíti a hétvégi programlehetőségeket, amit egy ideje már nem is bánok. Annyira.
Az "erdei remete, városi környezetben" projekt teljes gőzzel működik, bár még van mit finomítani a mentalitásomon. Mert még két-három naponta ránézek a fészbukra (megint semmi érdekes, lényeges, fontos meg ami számít), és meglepően nem idegesítenek a munkatársaim se, pedig tisztára emberformájúak, és nem csak visszaverik a fényt, de beszélnek is. Hülyeségeket, naná, de lassan mintha erre is kezdenék immunis lenni, egy buddhista nyugalmával nm figyelek oda, miközben a másik fülemen ki. De ők ezt láthatóan úgy veszik, milyen jó hallgatóság vagyok, pedig csak nem tudok hozzászólni ahhoz, amire eleve nem figyelek. Ha meg igen igen, akkor azért nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése