Nincs jobb reggel, mint valami kellemesen nonkonform zene a tejeskávé mellé, a tejeskávé helyett, vagy a tejeskávéba, bár ez utóbbi azért technikailag elég hülyén nézne ki. Ja, meg a padlizsánkrém a pirítósra, de csak ha a padlizsánnal előtte üvöltöztünk egy jót, mert az önelégült padlizsán nem elég finom. De ha nincs kedvünk üvöltözni (például mert nemsoká úgyis egy botmixerrel fogjuk fizikailag inzultálni a vonatkozó - meglepő módon a burgonyafélék családjába tartozó - zöldséget), feltehetünk neki valami karcosabb zenét. Attól magunk is felébredünk, ami különösen jól jön, ha nincs tejeskávé. És az mindegy is, attól hat-e, hogy a zene nagyon dinamikus, nagyon tetszik, vagy rém idegesítő, a hatás az hatás, és ez a lényeg.
A Bridge City Sinners valami e tekintetben valami érdekes hibrid, tetszik és idegesít egyszerre, de az biztos, hogy kellően nonkonform. Azaz ideális reggeli előtt és közben, főleg ha már unjuk, hogy minden reggel a féktelenül adagolt és végtelenül ostoba tévéreklámokkal basszuk fel kellő szintre a vérnyomásunkat.
A zenekarról amúgy szinte semmit sem tudok, nincs wikipédia-oldaluk, a saját honlapjukon is csak pár mondatot írnak magukról. Úgyhogy marad az, hogy az oregoni Portland-ből származnak. Műfajilag meg a fene tudja mit játszanak, én azt mondanám, hogy ez afféle bluegrass-punk, de nem tudom, hogy van-e ilyen műfaj, ennyire nem értek hozzá. Ám ha valakinek van ötlete, írja meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése