Ma kora reggel erre a zenére ébredtem, de szó szerint, mert meguntam a telefonom szabványos ébresztő-prüntyögését, és gondoltam a reggeli morcosságomra jól rezonál ez a fajta kortárs művészet:
Na ja, a Die Antwoord-ról már megemlékeztem korábban is, mostanában kifejezetten megkedveltem a dolgaikat. A kulcsszó persze náluk is a nonkomformizmus, ez a dél-afrikai páros (időnként trió) kifejezetten az ottani Zef-kultúrára játszik rá, aminek lényege, hogy "szegény vagyok, de ez nem lehet gátja a kivagyiságomnak". (A zenekar neve egyébként afrikaans nyelven van, és annyit jelent: A Válasz.)
Yolandi és Ninja (azaz Anri du Toit és Watkin Tudor Jones), amúgy civilben is egy pár (vagy csak voltak), minden esetre van közös gyerek is, asszem kettő, de ez nem gátolta őket ebben rap-rave-kiakasztás műfajban elkövetett közízlés-sértésben. Ami rendben is van, a közízlés arra való, hogy vérig sértsék, a közízlés Bódi Guszti dalokat akar Fekete Pákó előadásában, úgyhogy a közízlést jól fel kell pofozni, mielőtt megrugdaljuk.
És erre a Die Antwoord elsőrangú eszköz, pláne mert legalább is gyanús, hogy ezek ketten akkor is ilyen nagyjából valószínűtlen módon léteznek, ha nem veszi őket kamera. Vagyis önazonosak, és láthatóan élvezik, az hogy ezen az átlag kertvárosi középpolgár kiakad, csak hab a tortán. Hát igen, a gátlástalanság szabaddá tesz, miközben mindig annyira túltolják, hogy eszünkbe sem jut komolyan venni a pózaikat, mint hogy nem is azok. Csak élvezik a pózolást, és mivel megengedhetik maguknak, nincsenek kulturális fékek. Hogy például nem éneklünk egy klipben a vécén ülve:
Amúgy én először a Chappie című Neill Blomkamp filmben találkoztam a Botrányos Párossal, ahol főbb szerepeket vittek, emlékezetes módon. És szinkronosan nagyon idegesítő volt Stefanovics Angéla kislányos nyávogása, míg rá nem jöttem, hogy Yolandinak még ennél is nyávogóbb az eredeti hangja, és nem csak ha énekel. Egy interjúban is képes bedrogozott egérkeként megszólalni, de legalább garantáltan nem összetéveszthető mással, miközben a frizurájával azért szerencsére nem csinált divatot.
Én minden esetre holnap is erre kelek majd, meg még egy darabig biztos, ami azért fura, mert mondjuk tizenöt éve de utáltam én az efféle zenéket. Most meg bejön, miközben változatlanul kedvelem azokat is, amiket akkoriban. Ennyi idősen is folyamatosan fedezek fel új dolgokat, szóval találtam magamban valamit, ami nem öregszik, nem merevedik el az évekkel. Ez az ízlésem lenne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése