A Ska-P egy madridi illetőségű vidáman balos zenekar, műfajilag ska, ami nevük alapján legalább is nem meglepő. Huszonéve tolják már ezt a napfényesen is társadalomkritikus cuccot, igazából sosem lettek mainstream, nem lettek legkisebb királyfik a munkáskerületből (Vallecasból), de a maguk szcénájában azért elég népszerűek. Kissé nemzetközileg is, de mivel spanyolul énekelnek, az angolszász nyelvterületen sosem tudtak befutni, mondjuk lehet, hogy nem is akartak.
Ha jól látom, nagyjából két okból bírnak a latin világban sikeresek lenni, egyfelől laza és igényes bulizenét nyomnak, másfelől - bár antikapitalista anarchisták - nem erőltetik minden áron a politikai mondanivalójukat. Plusz hajlandóak multinacionális kiadókkal szerződni, nagy fesztiválokon játszanak, és ez a recept annak idején a Chumbawambának is bejött.
Ha jobban belegondolok, ez a fajta zene-szöveg kombó a mifelénk "nemzeti rock" néven ismert kulturális válságtünet antitézise, itt aztán semmi pátosz, semmi 'őszinte, kőkemény' pózolás, itt van önirónia is a hatalomnak való beszólás mellett, zene meg olyan, hogy arra vigyorogva lazulni kell, nem harcias pózba feszülni. Nekem - koromnál fogva - az utóbbi már úgyse nagyon menne, meg hát nem is állna jól. A Ska-P zenéjére jó lehet kelni, de csak hétvégén, a dolgos hétköznapokra mégis jobb a Die Antwoortd-féle vinnyogós, beleszarós külvárosi rave, esetleg Engelstől A munkásosztály helyzete Angliában, már ha szeretünk hajnalban a vécén olvasni.
Ez itt pedig egy kannabisz-legalizációs protest song, különös tekintettel a hasisszívás jelentőségére egyes szubkultúrák mindennapjaiban és társas dinamikájában. Kedvet is kaptam tőle valami zöldhöz, úgyhogy megyek, szívok egy kis brokkolit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése