Már megint kénytelen vagyok filmeket nézni, sőt regényeket olvasni Utóbbiakból párhuzamosan kettőt-hármat is futtatok kulturális horizontomon, egyet ami rég olvasott kedvenc, egyet amit eddig még sose, és esetleg egyet, aminek tetszik a borítója, vagy egy kiadó recenzenspéldánya, úgyhogy kéne írnom róla.
Amúgy olyan elképesztő mértékben művelt vagyok, und olvasott, hogy már nincs is hová fejlődnöm, ráadásul olyan mértékben hír- és véleményfüggő, hogy fél napokat elvagyok pár hírportállal.
De máma szeptember 11. van, ráadásul napra pontosan a húsz évvel ezelőtti események huszadik évfordulója (gondolom ez az egybeesés nem véletlen), úgyhogy minden ezzel van tele, de nekem meg húsz évem volt megunni az adatok mantrázását, és pláne az ostoba összeesküvés-elméleteket. Hogy ezt az egészet a Bin Laden csinálta. Vagy nem is, a Szíjájé csinálta, esetleg Bin Laden a Szíjájénak dolgozott, úgyhogy persze a jenkik ki sem nyírták, hanem arrafelé ő is, mint Elvis, legalább is többen határozottan állítják, hogy még tavaly is vettek tőle kebabot egy floridai strandon.
Kétségtelenül nagy trauma volt 9/11, az egész nyugati világnak, mer bár a terrorizmus az egész huszadik századot végig kísérte, de a léptékhez korábban nem szoktunk hozzá. Ahhoz igen, hogy az ETA, az IRA vagy a Vörös Hadsereg Frakció ellen sokszor csak árnyékbokszolnak az államok, és működésük, minimum évtizedes problémákat generál, de itt az egyszerre több ezer halottól azért lefagytak a döntéshozók.
Különösen ifjabb Bush, aktuális elnök, aki eleve nem volt soha egy szellemi nagyság, úgyhogy némi kényszeres háborúzgatások után eljutottak oda, hogy nem jutottak el sehová. Nyilván arról volt szó, hogy az USA-t még sosem érte közvetlen támadás az amerikai kontinensen, ilyemivel egyszerűen nem számoltak. Pont mint ahogy ledermedtek hatvan évvel korábban Pearl Harbor kapcsán, amikor először támadták meg őket a saját területükön, akkor is ha az a támadás a Csendes-óceán közepén lévő bázisukon érte őket.
Annyit minden esetre elértek, hogy Afganisztánban pont olyan szar a helyzet, mint húsz éve volt Irakban meg a diktatúrát sikerült polgárháborúra cserélniük, meg hát ugye az elmúlt években ott is kikelt a tojásból az ISIS. A Nyugat cselekvőképességének és demokrácia-export kísérleteinek nagyobb dicsőségére...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése