Mer' a moziban nemsoká. A tegnap este legmeglepőbb kulturális híre volt, hogy április 13-án, egy nappal a hivatalos megjelenés előtt nemzetközi mozis premierje lesz a Metallica új albumának, és magyar mozikban is meg lehet hallgatni a cuccot, több városban is, többek között itt felénk.
Ez így elég furán hangzik, több okból is. Egyrészt van még Metallica? Az első három lemezüket rengeteget hallgattam, de azok a nyolcvanas években készültek, kellemesen zúzos kis zenei ékszerdobozok, viszont a mai metálnagypapák produkciója már nem érdekel. Időnként még bele-bele hallgatok, de nem fog meg, aminek nyilván oka az is, hogy részemről szintén öregszem. De nem annyira, hogy ne csodálkozzak azon, miszerint egyes elvetemültek még mindig albumokat készítenek? Már felnőtt legalább két generáció, akik dalokat, klipeket csinálnak, eleve Youtube meg Spotify tartalmakat állítanak elő, és persze él (sőt kissé erősödik) a lemezgyűjtők szélsőséges szektája is, de a tömegek trendje már nem az album, lemez vagy ilyen izék... ja, kazetták, a múltkor láttam egy boltban egy komplett kazetta-szekciót. (Felkészül a gramofonlemez, meg a viaszhenger.)
És eddigi életeben összesen egyszer mentem moziba zenét hallgatni, de az a Queen budapesti koncertfilmje volt, és akkoriban még nélkülözték a mindenféle dolby-surround NéhányPontIzé hangrendszereket is, de azért jól esett.
Mondjuk ez utóbbiak miatt lehet értelme moziban zenét hallgatni, ha már annyit költöttek az akusztikára meg a térhatásra, lehetséges valami egész vállalható koncertélményt rendezni, ahhoz viszont pont nem a stúdiófelvételek lejátszásán keresztül vezet az út. És persze, ha jól vettem ki a belinket Telex-cikkből, lesz kép is hang mellé, ha már mozi ugyebár. Meg interjúk, kulisszák mögötti momentumok, és nyilván a nosztalgia, sőt az elsősorban, nem elsősorban a tartalom, hanem inkább a forma miatt.
Ennek szellemében itt egy jellegzetesség az első, 1983-as lemezükről, kép nélkül, aki képet akar menjen moziba!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése