Csinálnék egy filmet arról, ahogy lefilmezem a fű növését, miközben a háttérben egy-egy pohár paradicsomlevet próbálok kirántani, először olajban, aztán vajban, csakhogy legyen történet is, ami garantáltan sokáig kitart. Mert real time reflektálna az idő múlására, ami erősítené meditatív jellegét, és 132 480 percnél egy másodperccel sem lenne hosszabb. Ez amúgy három hónap (amiből a két szélső harmincegy napos), úgy számolom, annyi idő alatt már nem csak a fű nő ki látványos magasságúra, de a pitypang, a parlagfű, a kutyaszar, a sörösdoboz meg a használt óvszer is egy lakótelepen elvárható gyakorisággal (sűrűséggel) jelenik meg a filmezett területen.
Növényekkel forgatni amúgy tök jó, egy kanna vízből megvan a gázsi, és az is csak akkor kell, ha nem esik, a fűfélék közismerten nem dumálnak vissza, nem kell nekik saját öltöző, és sosem késnek el, főleg azért, mert eleve nem mennek sehová. Ezért is lehet őket 0-24-ben filmezni, mert lehet hogy néha belealszanak a forgatásba, de ezt amúgy sem veszi észre senki. Ugyanakkor eszembe se lesz füvet nyírni, mert akkor oda a cselekmény meg a végén a hátha katarzis, ráadásul a műegésszel protestálnék is a növényi jogokért, szóval eleve hogy nézze már ki, ha a füvet gyilkolnám, pláne a főszereplőimet.
És mivel nem kell őket folyton isnstruálni, én nyugodtan foglalkozhatok majd a rántott paradicsomlé továbbfejlesztésével, ami az akciófilmes cselekményszál lenne, ne csak annyi legyen a mozi, hogy a fű nő, én filmezem, a másik kamerával meg magamat veszem, ahogy filmezek, és ezt a kettőt váltogatom dinamikusan, akár néhány óránkénti sűrűséggel is. Mert mikor engem veszem a kettes kamerával mondjuk szerdánként, majd be lehet látni egy földszinti konyhaablakon, ahol a feszültség fokozódik.
Paradicsomlevet kirántani ugyanis korántsem egyszerű, még annál is egy kicsivel bonyolultabb, mint nézni, ahogy nő a fű. A hűtőből kirántani még sima ügy, mint a fűre lépni tilos, de panírozni már problémásabb, mert a fagyasztás is csak átmenetileg segít. Amúgy a tavalyi év nagy felismerése volt, hogy a paradicsomlé folyékony, én eddig azt hittem, csak a vodka miatt lötyög a pohárban a Bloody Mary, márhogy a paradicsom is oldódik alkoholban, mint annyi más dolog, például az önbecsülés. De maga a lé az nem folyékony, hát ki látott már folyékony levet. Az összes ilyen szögletes, jól pakolható téglaforma, csak körbe kell nézni az aldis teszkóban itt a sarkon.
De semmi baj, azért mire nyuszi ül a kinőtt fűben, én rájövök, hogy működik a dolog, addigra tuti lesz rántott paradicsomlevem, reszelek rá majonézt, és pikniket rendezek magammal a pázsiton (Mi? Hogy a nyusziig nem nő ki a pázsitos, mert az mindjárt jön? Nem, én nem a húsvéti nyúlra gondoltam, hanem a Függetlenségi Nyúlra, ő volt az a rágcsáló hazafi, akit sütve szolgáltak föl a bostoni teadélutánon. De ez a nyúl csak július elején jön, amire én már kész leszek a forgatással, vágni nem kell majd, úgyhogy csak nevezek az Oszkárra, és veszek egy karton tartóstejet, hogy ne kelljen állandón kimászkálnom a boltba a pszichiátriáról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése