Nem tartok direkt finn filmnapokat, de szembe jött egy Mika Kaurismäki film, ő meg egy régi kedvenc (a tesójával, Aki Kaurismäki-val együtt, szintén filmrendez ő), olyan örökbecsűek elkövetője, mit például az Aki másnak sírt ás, a Honey Baby vagy a Három bölcs barát. (Öccse, Aki pedig többek között a Leningrád Cowboys menni Amerika, A múlt nélküli ember vagy a Bérgyilkost fogadtam című műegészekért felelős - amúgy kettőjük közül ő csinálja a szomorkásabb, sötétebb filmeket.)
A Zsémbes: Egy Escort nyomában című hülye címet viselő mozgókép történetét - csupán a cím alapján - úgy képzeltem, hogy valami kapuzárási pánikban fetrengő nyomorult kisember (kövér, csóró és iszik) a kiégett, ám érző szívű prostival vigasztalódik, hajszál híján szerelem, de tragikusan nem lehetnek együtt, ám Helsinki külvárosa örökre megmarad nekik. Erre kiderül, hogy az escort, az itt egy autó, egy Ford, és jé tényleg, volt ilyen is valaha.
Ráadásul az Fater a farmer kedvenc autója, amit összetör, hogy aztán ő is összetörjön, mikor kiderül, hogy a fiai szerint nem volt értelme már megjavíttatni, szóval egy szép, távoli farmra... izé, a roncstelepre vitették. (Amiért nagyjából, bár nyilván átmenetileg, de ki is lesznek tagadva.) Mert Fater maradi egy alak, szőrmesapkás-gumicsizmás tanyasi figura, akinek csak az 1972-es Ford Escort felel meg. Olyat meg legközelebb Hamburgban tudna szerezni, úgyhogy kiveszi a helyi bankból a pénzét és nekiindul. (Fontos, hogy kápé legyen nála, mert az biztosan pénz, az ilyen felhőben tárolt adatok szemfényvesztésével szemben.) Kezdetnek rögtön traktorral megy a reptérre, Ford márkájúval persze, babkonzervet(?) visz a gépre, hogy legyen mit ennie az úton, és nem is sejti, hogy escort az más is lehet, mint egy autó. Úgyhogy kissé meglepődik, mikor valami privát klubban köt ki, ahol szereznek neki egy 1972-es évjáratú vöröset...
mafab.hu
És ilyen az egész film, Fater csetlik-botlik a huszonegyedik században, ahova csak erős fenntartásokkal illik bele, persze őt is leütik, kirabolják (vagy előbb kirabolják, és aztán ütik le?), megjárja a kórházat és a rendőrségi fogdát is, csak mert egy olyan marhaságból csinál életdrámát, hogy milyen évjáratú a milyen márkájú kocsija. Mert Fater úgy szarik a mai fogyasztói társadalomra, hogy közben reménytelenül a tegnapi rabja, tárgybiroklás-fetisiszta, megcsontosodott beállításokkal. Ettől egyszerre vicces, szánni való és szerethető karakter, ami nem rossz, például egy átlagos Marvel-szemétben a főhősöknek egyáltalán nincsnek valódi emberi vonásai, csak ostoba külsőségei, idegesítő manírjai, amit tovább ront mikor a szemükkel lézereznek vagy egy felhőkarcolóval piszkálják a fogukat.
Van egy dupla mellékszál is a filmben, Fater két fiának története, az egyik boldog, de stresszes családapa, a másiknak meg épp esik szét az élete (inkluzíve a házassága is), csak ez az egyszeri nézőt kevésbé érdekli, van némi bűntudatuk, de kinek nincs, nem igazán jó testvérek, de az apjuk se az, akinek viszont pont Hamburgban él a tesója, és muszáj lesz találkoznia vele. Pontosabban Hamburg környékén lakik a fazon, mert neki meg háza nincs, csak lakóautója, mint afféle ittfelejtett hippinek. Az ő sztorija még érdekes is, valójában tök jó, hogy elég sok játékidőt juttat neki a forgatókönyv, együtt szereznek Escortot Faterral, van némi megkésett családegyesítési menete is a lányával, és lényegében ő a nem sajnálni való, szimplán csak szimpatikus ellenpontja a kissé bogaras főhősünknek.
Meg nyilván az volt az alkotói koncepció, hogy két párhuzamos, „a testvérek egymásra találnak végre“ mesét tesznek egymás mellé, csak épp az egyik érdekes lett, a másik meg minek.
Ez a Zsémbes: izé nem egy korszakosan falrengető film, de pont az a kissé szórakoztató, némileg fordulatos, kellően emberi, ám semmiféle tanulságot nem erőltető darab, ami jól esik vasárnap délután, még akkor is, ha kint már kisütött a rohadék nap, én meg előtte még csöpögő esőben sétáltam több mint egy órát. Nyilván a szimbolikus érték miatt. Ja és persze a nem erőltetett, de legalább közhelyes tanulság az, főleg Fater számára, hogy az a rohadt kocsi nem is olyan fontos, pontosabban nem az a fontos. Még jó hogy nem ezért nézzük a filmet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése