Tipikusan álmatlanság esetén bukkannak fel mondatok, bekezdések, komplett, és akkor jónak tűnő szövegek a fejemben, de aztán ha végre elalszok, felkelés után már semmi sincs belőlük. Ha mégis, vagy vagyok olyan perverz (vagyok), hogy felkelek, és lefirkálom, akkor lesz belőle valami közepesen szar mikronovella, legalábbis én így hívom. Hogy terjedelemre mikro, minőségre meg közepesen szar. Novellának meg annyi, hogy nem beszél el semmit, azon kívül, hogy alig van már mondanivalóm a világról.
„Minden Áron víz-, gáz- és összeszerelő visszarévedt. Össze-vissza látta magát élete különböző fázisaiban, amitől a múlt idők tekintetében némi rémület tükröződött, általa homályosan. „
Na, ez annyira rossz, maníros egy ócskaság, hogy ebből soha a nyavalyás életben nem lesz rendes szöveg, elbeszélés sem, főleg hogy nincs már sok mondanivalóm a világról. Mondjuk amit kis híján még mindig írok, abból még lehet, de az meg történelmi vérontós. Viszont jó eséllyel sosem olvashatja majd senki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése