Egy brit pasas úgy járt a minap, hogy egyedül utazott a Jet2 fapados (azaz lókoszt, bár szerintem az a zab, ami ugyanakkor a reggelim is) légitársaság járatán, valami portugál üdülőhelyről Belfastba. Mert a gép odaafelé még vitt egy adag nyaralót, de visszafuvarja kis híján nem volt.
Már az is furcsa, hogy egyesek ilyenkor mennek nyaralni, biztos nem ismerik a naptárat, miszerint maximum tavasz van, az is alig-alig, nekik gondolom elég az, hogy már nyári menetrend van, tehát ha van olcsó jegy, meg lókoszt, lehet menni mediterránba tengerpartraszállni. Az csak zavaró mellékkörülmény, hogy a légitársaságoknak összesen kétmenetrendje van, nyári meg téli, az egyéb átmeneti évszakokat is ezekbe csapják bele, miként attól, hogy immár nyári az órátállításos időszámítás (Tehát nem ez a Krisztus előtt-után, abból mondjuk az után van, tekintettel arra, hogy elmúlt húsvét.), még simán eshet mínusz két fok talajmenti hajnalokon.
Viszont egyedül utazni egy repülőn elég para lehet, mert a komplett személyzet azzal az egy szem szerencsétlennel kénytelen foglalkozni, ennyi figyelem meg inkább kényelmetlen, mint hízelgő. Vagy csak nekem lenne az, mert nem szeretem az embereket, pontosabban néhányat igen, de azok ugye pont nem utaznának velem a repülőn, csak műanyag mosolyú légibarbik, szigorú tekintettel. Az meg hiányzik a fenének.
Tényleg, én szeretek elveszni a tömegben, beleolvadni a sokaságba, nem feltűnni senkinek, egyrészt mert nem vagyok már tizenhét éves, mikor direkt szerettem feltűnősködni, másrészt meg valahol az iskolai feleltetéseknél akadhatott be ez nekem, mikor - néhány tantárgy néhány alkalmát leszámítva - a lapítás volt a domináns túlélési stratégia, és H.G. Wells A láthatatlan ember című klasszikus a kötelező szakirodalom.
És van egy harmadik szempont is. Tudjuk, hogy a repülés eléggé nagy ökológiai lábnyomot hagy maga után (a felhőkön? - az szép képzavar lenne), akkor is ha tele van egy ilyen halálmadár, de ha csak egyetlen fazon kedvéért égetnek el sok tonna kerozint, az különösen durva, miközben persze rohadtul gazdaságtalan is.
Mondjuk, hogy egy Airbus 320-as volt a gép, az közel 500 litert eszik száz kilométeren (átlgosan 495-öt), de lehet úgy is számolni, hogy 66-67 litert percenként. Nem tudom honnan indultak, de például Lisszabonból Belfast, reptértől reptérig 1779 kilométer, azaz egy ilyen úton nagyjából 8900 liter kerozin elégetése szükséges. Az több mint hét tonna, mert ugye az olaj meg származékai könnyebbek a víznél, azért lebegnek az olajfoltok a pocsolyák és óceánok felszínén. De bő hét tonna kerozin azért tényleg elgondolkodtató mennyiség, úgyhogy Greta Thunbergnek nehogy megmutassa valaki az alábbi képet, mert még elviszi egy szívroham, pedig ahhoz túl fiatal és túl jófej, szóval én bírom, bár asszem nem bírnám sokáig elviselni, ha csak ketten utaznánk egy buszon. (Repülőn ő nem szokott, helyi buszon velem viszont már többször megesett, hogy kettesben maradtam a sofőrrel, és már az is kívül volt a komfortzónámon.)
telex.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése