Felkelek reggel há..., illetve hajnali hár..., pontosabban éjjel háromkor, mert nem bírok már aludni, jobb híján kimegyek a vécére, iszom egy teát (nem a vécén), aztán az ágyban próbálok valami unalmasra gondolni (gondolom erről szól a bárányok hallgatnak számolása is), de leginkább csak aggasztó dolgokra gondolok, attól meg nem hogy nem alszom jól, de egyáltalán el sem. Mint akinek elgurult a gyógyszerésze, kockázatok és mellékhatásokért, mert az álmatlanság mellékhatásként jóformán csak kockázatok jutnak eszembe, főleg a létezés tekintetében, azon kívül meg nem ismerek mást.
Kibámulnék az ablakon, mégis hány fok van a hány órakor, ami jó taktika, mert ha csak a pontos idő érdekelne, biztos a hőmérsékletet mutatná az utcai kijelző, ha meg a hány fok, akkor a hány órát, mindig ezt csinálja. Ha viszont mindkettőnek van hírértéke, akkor nem veszíthetek, így leolvasom, hogy fél ötre ihatóra fog hűlni a kávém, ha most nekiállok.
Addig is bekapcsolom az ezt itt (laptop, igen, így hívják), átnézem hogy mi minden nem történt este tíz óta, keresek valami pozitívnak ható zenét, és miután kirakom a nagy bögre kávét az erkélyre hűlni, találok egy másik bögrével a hűtőben, de azt már csak azért se rakom ki. Hűlt már eleget a rohadék.
Később eltervezem, hogy majd ások egy vermet, amibe magam esek bele, de ez egyrészt bonyolult az emeleten, másrészt meg várok még, míg világos lesz, és valaki hoz egy ásót. (Azt sötétben nem lehet vinni, árt a fogaknak és karmikusan is gázos.)
Már megint egy nyavalyás nap.
Legalább találtam zenét...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése