Azt láttam olvasni valahol, hogy Virágvasárnap, hogy az valami katolikus ünnep pont mára esése. (Azért mázli, hogy idén tényleg vasárnapra esik, ha már így hívják.) Nem tudom, a hozzá kapcsolódó népszokásokban mennyi a szekszuális töltet (mondjuk a villőzésben nem sok, bár elvileg jól hangzik), de nem mellesleg a virágok a növények nemi szervei, úgyhogy jobban belegondolva, mikor tegnap sétáltam a közeli parkban, valami bazi nagy orgiát láttam a virágba borult bokrok képében, ráadásul a fajközi fajtalanság jegyében még méhek is ügykezeltek arrafelé, tiszta fertő, komolyan mondom.
Amúgy persze bármi is legyen a mai nap értelme, a papok, a hívek, meg általában a nép rosszul tudják, szerintem ilyenkor Kurt Vonnegutra emlékezünk, a beszédeiből, esszéiből, újságcikkeiből összeollózott kötete kapcsán:
Ezt később még két másik hasonló elgyes gyűjtemény is követte (Halálnál is rosszabb; Vámpéterek, foma nagybömbök - jó tudom, az utóbbi kínosan hülyén hangzik), mindhárom itt van a polcomon, sőt olvastam is mindhármat, a Halálnál is rosszabbat többször is. De hát én egy régi vágású alak vagyok, még a gémeskútról hordom a wifit és könyveket olvasok, sőt ha veszek (inkább kapok) egy új könyvet, kényelmetlenül érzem magam, míg nem olvastam. Az, hogy csak úgy porosodjon a polcon, én meg ezernyi kötet között nagyon okosnak, kis híján értelmiséginek érezzem magam, az önmagában kevés, a nem olvasott könyv az nettó pazarlás.
Kaját nem dobok ki (csak ha reménytelenül penészes és/vagy romlott, esetleg már mozog), könyvet meg nem hagyok olvasatlanul, a kényszeres neurózis nagyobb dicsőségére. De legalább nem drogozok, és nem lépek be kádéenpébe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése