Alkoholmány

Megbüntette az Aldit a Információnemzeti és Hatóságvédelmi Adatszabadság, kemény 95 millára, ami nyilván nem viszi földre a rohadék multit, de egy ejnye-bejnye mellé lengetett mutatóujjnál azért több. És tette ezt az Nemzetvédelmi Információhatóság azért, mert egy időben mindenkitől elkérték a személyiét (vagy valami igazolványt, amiből kiderült a születési dátuma), aki alkoholt akart vásárolni. Nyilván orális bevitelre szánt, palackozott alkoholt, tehát sziszegős dezodort szerintem akkor is vehetett bárki, márpedig az évtizedekkel ezelőtt igen kurrens cikk volt a börtönboltokban. A rabok megvették, lefújták egy pohárba és megitták, hogy aztán a szerencsésebbje ne okádja ki a fontosabb belső szerveit, vagy ne vakuljon meg tőle.

Ez a szigorkodó ellenőrzés persze eleve hülyeségnek tűnt, hisz például rajtam is látszik, hogy minimum harminc  éve elmúltam tizennyolc (és ha már nem tagadhatok le a koromból, azt legalább bárki elhiszi, ha egy tízessel többet mondok), az más kérdés, hogy az Aldiban sosem vettem alkoholt, dezodorból is csak a golyósat, amiben asszem nincs. Minden esetre nem kóstoltam bele, hogy jön-e tőle a flash. Szóval a vásárlók nagy részét felesleges volt ezzel zaklatni (nem mindenkit persze, Petrától harmincévesen is kértek időnként személyit, ha venni akart egy doboz sört), de mint kiderült nem is ez volt a cél, szóval hazudtak, mint a hasonló vállalatok rendesen. Csak egy szimpla, a cégnek gyakorlatilag ingyenes adatgyűjtést rendeztek, amit egy piackutató cég csak sok pénzért csinált volna meg. Így meg az alkoholt vásárlók populációjáról lett egy fasza kis adatbázis, ahol összeköthették a életkort a vásárolt pia típusával és mennyiségével, hogy később aztán jobban célozhassanak a „Péntek este basszon be, Nagyi!“ reklámkampányuk kreatívjai.

Ez meg ugye nettó gecizmus, mert egyébként semmi köze egy üzletláncnak ahhoz, hogy pontosan mely napon hagytam el a szülőcsatornát, meg nem tisztességes kicseszni a pénztárosaival, akiknek ez úgy volt pluszmunka, hogy közben az ügyfelek - amúgy tök jogos - indulata is rajtuk csapódott le.

De mivel engem sosem zaklattak ilyennel, nem hirdettem bojkottot az Aldi ellen, meg hát nagyjából két és fél percnyi gyaloglásra van tőlem a legközelebbi, és a lustaság fél egészség, persze csak akkor, ha a másik felében mozgás, vitaminok meg kurva sok pénz van.

De ha már ilyen remek ötleteik lehetnek a főkereskedő bácsiknak és néniknek az ő irodáikban, akkor bevezethetnének más hasonlókat is. Például csak az vehessen kilós kristálycukrot, aki igazolást hoz a háziorvosától, hogy nem diabéteszes (itt én elbuknám a küldetést), aki viszont papírral igazolja, hogy HIV-pozitív, az kapjon automatikusan 50% kedvezményt az óvszerek árából, de csak ha a biztonsági kamerák felvétele bizonyítja, hogy a pékárus pultnál nem taperolta össze a zsemléket. Vagy legyen mérleg a pénztár előtti padlóba építve, és aki túl kövér, az csak egy bizonyos kalóriamennyiségig vásárolhasson egy-egy alkalommal, gondolom nem lenne bonyolult felvinni a tápérték-adatokat a rendszerbe, így a kolléga azokat is leolvasná a vonalkóddal.

Vagy legyen simán jegyrendszer fejadagokkal, hatósági árakkal, az idei évet meg nyilvánítsa a Párt 1984-nek. 

Jut eszembe, tinédzserkoromban bármit vehetett az ember, a szomszédék a tizenkét éves Lajcsikát küldték le cigiért (barna Szofi), meg félliteres páleszért (feketecímkés, halálfejes cseresznye), és senki nem kifogásolta e gyakorlatot, persze akkor még pont a létező szocializmus volt, ha már a kimúlás fázisában is.